Buda Villő
Történetek
1
Fejezetek
3
Szó
2,5 M
Hozzászólások
2
Olvasás
8 d, 12 h
-
A férfi nem akkor lett igazán veszélyes, amikor késsel támadt rájuk, hanem amikor életben maradt. Ezt Riena akkor értette meg, amikor Bren már a harmadik csomót húzta szorosra az idegen csuklóján. Mozdulatai gyorsak voltak, pontosak, csendesek. Nem káromkodott. Nem tréfálkozott. Még Tüskéhez sem szólt egy szót sem, pedig a farkas végig ott állt mellette, lehajtott fejjel, vicsorgó pofával, és úgy figyelte az eszméletlen férfit, mintha csak arra várna, hogy újra…-
2,5 M • Ongoing
-
-
A hajnal hűvös, fehér fénye beszivárgott a keményre fagyott deszkák apró résein. Amikor Riena kinyitotta a szemét, a lehelete sűrű páraként gomolygott a dermesztő levegőben. Egy pillanatra nem tudta, hol van – csak a csontjaiban ülő fáradtságot érezte, a talpába húzódott fagyot, és az álom maradék nyomait. Aztán az emlékezete lassan visszatért: a falu, a fogadó, egy kísérteties sárga szempár… Bren vigyora, és a félvállról odavetett ajánlat: „Ha holnap hajnalban…-
2,5 M • Ongoing
-
-
A jégcsapok csilingeltek, ahogy átbukott a tetőgerincen. Odalent valaki káromkodott. – Még a jégnél is hidegebb vagy, te kis csaló ribanc! – ordította egy férfi a sikátorból. Riena nem reagált. A hó nyikorgott a nadrágja alatt, ahogy lecsúszott a cseréptetőről, és hangtalanul földet ért egy hátsó udvarban. Hideg volt, de nem kellemetlen – a fagy már régen beette magát a bőre alá. Csak az zavarta, hogy az a barom még mindig nem adta…-
2,5 M • Ongoing
-
