Foroszály birodalmában a tél nem csupán évszak – vallás, törvény és életforma.
Ám már tizenhat éve nincs, aki uralkodna a hideg felett. A mágia gyengül, a védelmet nyújtó jég repedezni kezd, és a világ peremén valami mozgolódni kezd.
Mindeközben Riena, a magának való, magányos árus csupán pénzre vágyik, nem hatalomra. A tél legnagyobb ünnepére indul, hogy eladja különleges portékáit – ám nem sejti, hogy a varázslat, amit oly sokáig rejtegetett, váratlanul életre kel. És ezzel nemcsak a saját sorsa, hanem egy egész birodalom jövője is megmozdul.
Két férfi keresztezi az útját – az egyik a rendet képviseli, a másik a tiltott világok titkait hordozza. Két vonzás, két veszély, két különböző jövő. Ahogy Riena egyre mélyebbre sodródik az eseményekben, nemcsak az érzéseivel kell szembenéznie, hanem egy választással is, amely megváltoztathatja a világ sorsát.
Egy lassan olvadó világ romantikus meséje.
Legújabb fejezetek
-
írta: Buda Villő itt: Mezsgyék leánya · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · — A férfi nem akkor lett igazán veszélyes, amikor késsel támadt rájuk, hanem amikor életben maradt. Ezt Riena akkor értette meg, amikor Bren már a harmadik csomót húzta szorosra az idegen csuklóján. Mozdulatai gyorsak voltak, pontosak,… -
írta: Buda Villő itt: Mezsgyék leánya · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · — A hajnal hűvös, fehér fénye beszivárgott a keményre fagyott deszkák apró résein. Amikor Riena kinyitotta a szemét, a lehelete sűrű páraként gomolygott a dermesztő levegőben. Egy pillanatra nem tudta, hol van – csak a csontjaiban ülő… -
írta: Buda Villő itt: Mezsgyék leánya · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · — A jégcsapok csilingeltek, ahogy átbukott a tetőgerincen. Odalent valaki káromkodott. – Még a jégnél is hidegebb vagy, te kis csaló ribanc! – ordította egy férfi a sikátorból. Riena nem reagált. A hó nyikorgott a…
Bookmarks