A hajnal h\u0171v\u00f6s, feh\u00e9r f\u00e9nye besziv\u00e1rgott a kem\u00e9nyre fagyott deszk\u00e1k apr\u00f3 r\u00e9sein. Amikor Riena kinyitotta a szem\u00e9t, a lehelete s\u0171r\u0171 p\u00e1rak\u00e9nt gomolygott a dermeszt\u0151 leveg\u0151ben. Egy pillanatra nem tudta, hol van \u2013 csak a csontjaiban \u00fcl\u0151 f\u00e1radts\u00e1got \u00e9rezte, a talp\u00e1ba h\u00faz\u00f3dott fagyot, \u00e9s az \u00e1lom marad\u00e9k nyomait. Azt\u00e1n az eml\u00e9kezete lassan visszat\u00e9rt: a falu, a fogad\u00f3, egy k\u00eds\u00e9rteties s\u00e1rga szemp\u00e1r\u2026 Bren vigyora, \u00e9s a f\u00e9lv\u00e1llr\u00f3l odavetett aj\u00e1nlat: \u201eHa holnap hajnalban kint \u00e1llsz a kapun\u00e1l, egy\u00fctt indulunk.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Siet\u0151s mozdulatokkal \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt fel: val\u00f3j\u00e1ban csak a csizm\u00e1j\u00e1t kellett mag\u00e1ra h\u00faznia, mert olyan hideg volt \u00e9jjel, hogy ruh\u00e1st\u00f3l, kab\u00e1tban aludt.<\/p>\n\n\n\n
Ezut\u00e1n leoldotta a fej\u00e9r\u0151l a gy\u0171r\u00f6tt kend\u0151t, megr\u00e1zta kicsit, \u00e9s \u00fajrak\u00f6t\u00f6tte: szorosan a homlok\u00e1ra sim\u00edtotta, a tark\u00f3ja alatt csom\u00f3ba fogta, hogy egyetlen v\u00f6r\u00f6s tincs se cs\u00fasszon ki al\u00f3la. Azt\u00e1n kih\u00fazott a zs\u00e1kja m\u00e9ly\u00e9b\u0151l egy apr\u00f3, vasfedel\u0171 dobozk\u00e1t, amit mindig mag\u00e1n\u00e1l tartott. Kinyitotta \u2013 bel\u00fcl kem\u00e9nyre sz\u00e1radt, kormos faggy\u00fa volt, amit az ujjbegy\u00e9vel felmeleg\u00edtett. T\u00fck\u00f6r n\u00e9lk\u00fcl, gyors, gyakorlott mozdulatokkal \u00e1th\u00fazta a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t: a v\u00f6r\u00f6s \u00edvek pillanatok alatt s\u00f6t\u00e9tsz\u00fcrk\u00e9re v\u00e1ltottak. Ezut\u00e1n a h\u00f3na al\u00e1 kapta a zs\u00e1kj\u00e1t, majd kil\u00e9pett a szob\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
A fogad\u00f3 f\u00f6ldszintj\u00e9n csak az \u00fcres kors\u00f3k \u00e9s kih\u0171lt hamu \u0151rizt\u00e9k az \u00e9jszaka eml\u00e9k\u00e9t. Riena hangtalanul l\u00e9pett \u00e1t a sz\u00e9kek k\u00f6z\u00f6tt; a deszk\u00e1k nyikorogtak a s\u00falya alatt, mintha tiltakozn\u00e1nak a hajnal t\u00falzott siets\u00e9ge ellen.<\/p>\n\n\n\n
Odakint a leveg\u0151 cs\u00edp\u0151s volt \u00e9s tiszta. A h\u00f3 ropogott a csizm\u00e1ja alatt, az utc\u00e1k m\u00e9g kihaltak, csak a k\u00e9m\u00e9nyekb\u0151l felsz\u00e1ll\u00f3 f\u00fcst jelezte, hogy n\u00e9melyik h\u00e1zban m\u00e1r \u00e9bren lehetnek.<\/p>\n\n\n\n
Az utca v\u00e9g\u00e9hez k\u00f6zeledve halv\u00e1nyan derengett a falu kapuja, amely nem volt t\u00f6bb egy rozsd\u00e1s zsan\u00e9ron l\u00f3g\u00f3 fakeretn\u00e9l. T\u00fcske ott \u00fclt el\u0151tte, mint egy \u0151rszem: bund\u00e1j\u00e1t belepte a hajnali d\u00e9r, s\u00e1rga szeme pedig nyugodt t\u00fcrelemmel konstat\u00e1lta a k\u00f6zeledt\u00e9t. A farkas m\u00f6g\u00f6tt, az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n kopott sz\u00e1n \u00e1llt \u2013 mellette Bren. A karj\u00e1t \u00f6sszefonta, a kab\u00e1tja gall\u00e9rj\u00e1t a f\u00fcle al\u00e1 h\u00fazta, \u00e9s amint megl\u00e1tta Rien\u00e1t, sz\u00e9lesen elvigyorodott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 J\u00f3 reggelt! \u00c9pp id\u0151ben. A karav\u00e1n h\u00e1rom faluval arr\u00e9bb \u00e1llom\u00e1sozik innen. Ha be akarjuk \u00e9rni, miel\u0151bb indulnunk kell.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 T\u00e9nyleg utol\u00e9rj\u00fck? \u2013 k\u00e9rdezte Riena, olyan hirtelen \u00e9bred\u0151 k\u00e9tellyel, hogy k\u00f6sz\u00f6nni is elfelejtett.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ha el\u00e9g gyorsan haladunk \u2013 vont v\u00e1llat Bren, majd leguggolt a sz\u00e1n elej\u00e9hez, \u00e9s elkezdte kibogozni a csom\u00f3kat a k\u00f6t\u00e9lkupacb\u00f3l. \u00dagy dolgozott, mint aki ezt m\u00e1r t\u00f6bb sz\u00e1zszor megtette: ujjai gyorsan j\u00e1rtak, a fagyott rostok engedelmesen simultak a kez\u00e9be. Azt\u00e1n fel\u00e1llt, \u00e9s haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl T\u00fcske mell\u00e9 l\u00e9pett.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Gyere, \u00f6regfi\u00fa \u2013 morogta bar\u00e1ts\u00e1gosan. \u2013 Megmutatjuk nekik, mennyit \u00e9r n\u00e9gy j\u00f3 l\u00e1b.<\/p>\n\n\n\n
Riena a homlok\u00e1t r\u00e1ncolta, amikor r\u00e1j\u00f6tt, mire k\u00e9sz\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 V\u00e1rj\u2026 \u2013 l\u00e9pett k\u00f6zelebb. \u2013 Te\u2026 be akarod fogni? A farkast?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nem \u201ea farkast\u201d \u2013 jav\u00edtotta ki Bren, mik\u00f6zben a hevedert az \u00e1llat mellkasa k\u00f6r\u00e9 igaz\u00edtotta. \u2013 T\u00fcsk\u00e9t. \u00c9s igen.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 De a farkasok nem h\u00faznak sz\u00e1nt \u2013 vetette ellen Riena. \u2013 \u00c9s egy\u2026 \u2013 v\u00e9gigm\u00e9rte az \u00e1llatot, a szik\u00e1r, izmos testet, a hossz\u00fa l\u00e1bakat \u2013 egyetlen farkas am\u00fagy is kev\u00e9s lenne.<\/p>\n\n\n\n
Bren feln\u00e9zett r\u00e1, f\u00e9lrebillentett fejjel.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Forosz\u00e1lyban mindenki tudja, mit csin\u00e1l egy farkas \u2013 mondta. \u2013 Csak \u00e9pp T\u00fcske nem hallgat senkire.<\/p>\n\n\n\n
A farkas t\u00fcrelmesen t\u0171rte, hogy Bren a hevedert a mellkas\u00e1ra er\u0151s\u00edtse, mintha ez lenne a legterm\u00e9szetesebb dolog a vil\u00e1gon. N\u00e9ha meg-megr\u00e1zta a fej\u00e9t, de nem morgott, nem pr\u00f3b\u00e1lt kiszabadulni. Amikor Bren az utols\u00f3 csom\u00f3t is megh\u00fazta, T\u00fcske egy pillanatra Rien\u00e1ra n\u00e9zett: s\u00e1rga szeme nyugodt volt, tekintet\u00e9ben azonban megcsillant valami, amit Riena nem tudott volna k\u00f6r\u00fcl\u00edrni.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 T\u00e9nyleg ezt szoktad vele csin\u00e1lni? \u2013 k\u00e9rdezte Riena \u00f3vatosan. \u2013 \u00cdgy j\u00e1rsz falur\u00f3l falura?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ami\u00f3ta r\u00e1tal\u00e1ltam \u2013 b\u00f3lintott Bren. \u2013 Vagy \u0151 r\u00e1m. Ezen m\u00e9g vitatkozunk.<\/p>\n\n\n\n
Riena karba fonta a kez\u00e9t, hogy ne l\u00e1tsz\u00f3djon, mennyire f\u00e1zik \u2013 \u00e9s mennyire ideges.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nem fogja b\u00edrni v\u00e9gig.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nem is kell v\u00e9gig \u2013 felelte Bren k\u00f6nnyed\u00e9n. \u2013 Csak addig, am\u00edg utol nem \u00e9rj\u00fck a karav\u00e1nt. \u2013 A sz\u00e1n oldal\u00e1ra csapott. \u2013 Ut\u00e1na el\u00e9g, ha tov\u00e1bb z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u00fcnk a t\u00f6bbi utassal, mint minden rendes, tisztess\u00e9ges \u00e1rus.<\/p>\n\n\n\n
Nagy magabiztoss\u00e1ggal besz\u00e9lt, Riena m\u00e9gsem tudta elhessegetni a k\u00e9tked\u00e9s\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
T\u00fcske mozgol\u00f3dni kezdett, apr\u00f3kat l\u00e9pett, a k\u00f6t\u00e9l megfesz\u00fclt rajta. A mozdulataiban volt valami szokatlan: nem az a bizonytalan, tiltakoz\u00f3 ide-oda l\u00e9pdel\u00e9s, mint amikor egy \u00e1llatot k\u00e9nyszer\u00edtenek valamire, amit nem ismer. Ink\u00e1bb olyan volt, mint amikor egy gyerek t\u00fcrelmetlen\u00fcl toporog indul\u00e1s el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ha meggondoltad magad \u2013 fordult fel\u00e9 Bren, mik\u00f6zben felkapaszkodott a sz\u00e1nra \u2013, m\u00e9g visszamehetsz a fogad\u00f3ba.<\/p>\n\n\n\n
Riena visszapillantott a h\u00f3val fedett falura: a roskadoz\u00f3 tet\u0151kre, a f\u00fcst v\u00e9kony cs\u00edkj\u00e1ra, a n\u00e9ma ablakokra. Azt\u00e1n T\u00fcsk\u00e9re, ahogy tettre k\u00e9szen, izgatottan \u00e1ll a sz\u00e1n el\u0151tt, mintha eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben erre v\u00e1rt volna.<\/p>\n\n\n\n
V\u00e9g\u00fcl kisv\u00e1rtatva felsz\u00e1llt a sz\u00e1nra, \u00e9s k\u00e9t k\u00e9zzel az oldal\u00e1n v\u00e9gigfut\u00f3, kopott b\u0151rsz\u00edjba kapaszkodott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Rendben \u2013 mondta halkan. \u2013 Pr\u00f3b\u00e1ljuk meg.<\/p>\n\n\n\n
Bren elvigyorodott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ez a besz\u00e9d! \u2013 El\u0151rehajolt, \u00e9s r\u00f6vid, szinte alig hallhat\u00f3 vez\u00e9nyszavakat s\u00fagott: \u2013 Rajta, T\u00fcske!<\/p>\n\n\n\n
A farkas izmai egyszeriben megfesz\u00fcltek, mint egy felajzott \u00edj \u2013 \u00e9s a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban a sz\u00e1n megugrott el\u0151re a h\u00f3ban, Riena pedig h\u00e1trav\u00e1g\u00f3dott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 A fen\u00e9be! \u2013 szisszent fel.<\/p>\n\n\n\n
Bren nevetett, \u00e9s seg\u00edtett fel\u00fclnie.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mondtam, hogy gyors.<\/p>\n\n\n\n
De a gyors nem volt r\u00e1 a megfelel\u0151 sz\u00f3. Olyan sebess\u00e9ggel siklottak v\u00e9gig az \u00faton, hogy a hideg leveg\u0151 k\u00f6nnyeket csalt Riena szem\u00e9be, \u00e9s f\u00e9l\u0151 volt, lerep\u00fcl a kend\u0151 a fej\u00e9r\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
A falu h\u00e1zai elsuhantak mellett\u00fck, majd a t\u00e1j feh\u00e9rr\u00e9 v\u00e1ltozott, a horizont pedig egyetlen sz\u00fcrk\u00e9sk\u00e9k cs\u00edkk\u00e1 mos\u00f3dott. A sz\u00e1n alatt a j\u00e9g \u00fagy zen\u00e9lt, mintha h\u00e1rfah\u00farokon siklana v\u00e9gig a vil\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n
Bren k\u00e9nyelmesen h\u00e1trad\u0151lve n\u00e9zte az utat.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ez\u2026 hogyan lehets\u00e9ges? \u2013 bukott ki a k\u00e9rd\u00e9s Rien\u00e1b\u00f3l, de a hangj\u00e1t elvitte a sz\u00e9l, ez\u00e9rt m\u00e1sodszor m\u00e1r odahajolt Brenhez.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ez hogyan lehets\u00e9ges?!<\/p>\n\n\n\n
Bren oldalra sand\u00edtott, s\u00f6t\u00e9tbarna haja az arc\u00e1ba csap\u00f3dott a menetsz\u00e9lt\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Hogy \u0151szinte legyek\u2026 \u2013 kezdte, mik\u00f6zben \u00e1tlapolta jobb tenyer\u00e9n a kant\u00e1rt. \u2013 Fogalmam sincs. De egy biztos: ha valaki utol tud \u00e9rni egy mozg\u00e1sban l\u00e9v\u0151 karav\u00e1nt, az T\u00fcske.<\/p>\n\n\n\n
Riena a farkas h\u00e1t\u00e1n fesz\u00fcl\u0151 izmokat figyelte. T\u00fal gyors volt. T\u00fal k\u00f6nnyed. T\u00fal\u2026 term\u00e9szetellenes. Legsz\u00edvesebben tov\u00e1bb faggatta volna Brent. A szavak m\u00e1r ott bujk\u00e1ltak a nyelve hegy\u00e9n, de v\u00e9g\u00fcl lenyelte \u0151ket. Gondolatai lassan sodr\u00f3dtak el, ahogy a t\u00e1j elsiklott mellett\u00fck. Forosz\u00e1lyban r\u00e9gen sok ilyen l\u00e9ny \u00e9lt, amilyen T\u00fcske \u2013 legal\u00e1bbis \u00edgy mondt\u00e1k a mes\u00e9k. M\u00e1gikus vadak, amelyek nem a term\u00e9szet t\u00f6rv\u00e9nyeit k\u00f6vett\u00e9k, hanem valami \u0151sibb rendet. Valahol elm\u00e9je m\u00e9ly\u00e9n, a gyermekkora \u00e1rny\u00e9kos sarkaiban, m\u00e9g \u00e9lt az eml\u00e9k arr\u00f3l az id\u0151r\u0151l, amikor l\u00e9teztek eff\u00e9le l\u00e9nyek. Azt\u00e1n j\u00f6tt az \u00e1rva t\u00e9l. \u00c9s egyik a m\u00e1sik ut\u00e1n t\u0171nt el.<\/p>\n\n\n\n
Ahogy T\u00fcske talpai egyenletes ritmust vertek a h\u00f3 felsz\u00edn\u00e9n, Riena lassan elvesz\u00edtette az id\u0151\u00e9rz\u00e9k\u00e9t. Nem tudta volna megmondani, mennyi ideje \u00fclnek m\u00e1r a sz\u00e1non; az eml\u00e9kek, a mes\u00e9k \u00e9s a jelen \u00f6sszefolyt benne, mintha egy k\u00e9pl\u00e9keny \u00e1lom lenne az eg\u00e9sz.<\/p>\n\n\n\n
A s\u00f6t\u00e9t lassan feljebb h\u00faz\u00f3dott az \u00e9gr\u0151l, a horizont pedig vak\u00edt\u00f3 feh\u00e9rbe \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt. Riena szeme m\u00e1r r\u00e9g kif\u00e1radt a t\u00e1volba r\u00e9ved\u00e9st\u0151l, \u00e9s csak hagyta, hogy a hideg leveg\u0151 \u00e9gesse az arc\u00e1t, a gondolatai pedig valahova messze sodr\u00f3djanak. M\u00e1r-m\u00e1r v\u00e9gleg beleveszett ebbe az \u00e1lomszer\u0171 sodr\u00f3d\u00e1sba, amikor egy hirtelen r\u00e1nt\u00e1s szak\u00edtotta f\u00e9lbe elm\u00e9lked\u00e9s\u00e9t: Bren el\u0151red\u0151lt, \u00e9s hangosan felki\u00e1ltott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ott vannak!<\/p>\n\n\n\n
Riena el\u0151sz\u00f6r csak egy s\u00f6t\u00e9t foltot l\u00e1tott a feh\u00e9rs\u00e9gben. Azt\u00e1n kirajzol\u00f3dott a mozg\u00e1s: lomha, neh\u00e9zkes testek, terhelt sz\u00e1nok, vastag kab\u00e1tokba burkol\u00f3z\u00f3 emberek. A karav\u00e1n \u00fagy terpeszkedett a domboldalon, mint egy j\u00f3llakott k\u00edgy\u00f3.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9pp j\u00f3kor \u00e9rt\u00fcnk ide \u2013 jegyezte meg Bren. \u2013 K\u00e9sz\u00fclnek tov\u00e1bbindulni.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00e1nok egy r\u00e9sze m\u00e1r sorban \u00e1llt, az emberek pakoltak, ki\u00e1ltoztak, n\u00e9h\u00e1ny r\u00f6nkszarvas idegesen toporgott a h\u00f3ban.<\/p>\n\n\n\n
Riena a b\u0151rsz\u00edjba kapaszkodva tartotta mag\u00e1t, mik\u00f6zben a sz\u00e1n lass\u00edtott, majd egy utols\u00f3, elny\u00fajtott cs\u00fasz\u00e1s ut\u00e1n meg\u00e1llt a karav\u00e1n mellett. T\u00fcske mellkasa gyorsan emelkedett-s\u00fcllyedt, bund\u00e1j\u00e1t feh\u00e9r h\u00f3r\u00e9teg bor\u00edtotta. Nem rogyott le, de a farka sem mozdult \u2013 csak \u00e1llt, n\u00e9m\u00e1n \u00e9s kimer\u00fclten. Riena leugrott a sz\u00e1nr\u00f3l, a l\u00e1ba kicsit megbicsaklott, mintha elfelejtette volna, hogyan kell j\u00e1rni.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Itt az ideje, hogy rendes utasokk\u00e1 v\u00e1ljunk \u2013 mondta Bren, majd megpaskolta T\u00fcske oldal\u00e1t. \u2013 \u00dcgyes volt\u00e1l, \u00f6regfi\u00fa. V\u00e1rj itt! \u2013 fordult Rien\u00e1hoz, \u00e9s m\u00e1r indult is, egyenesen egy magas, cserzett arc\u00fa f\u00e9rfihoz, akinek a v\u00e1ll\u00e1n sz\u00e9les, barna pr\u00e9mmel szeg\u00e9lyezett kab\u00e1t fesz\u00fclt. Az alak a karav\u00e1n vezet\u0151j\u00e9nek t\u0171nt: egyetlen mozdulat\u00e1ra az emberek mozogni, rakodni, igaz\u00edtani kezdtek.<\/p>\n\n\n\n
Bren leh\u00fazta k\u00e9zfej\u00e9r\u0151l a keszty\u0171j\u00e9t, \u00e9s bemutatkozott. A hangjuk nem \u00e9rt el Rien\u00e1hoz az emberek zaj\u00e1n \u00e1t, de l\u00e1tta, ahogy a f\u00e9rfi karba tett k\u00e9zzel hallgatja Brent, majd v\u00e9gigm\u00e9ri \u0151ket. Azt\u00e1n \u2013 mintha valami m\u00e9g hi\u00e1nyozna \u2013 Bren lassan el\u0151h\u00fazott a kab\u00e1tja bels\u0151 zseb\u00e9b\u0151l egy kicsi, b\u0151rsz\u00edn\u0171 ersz\u00e9nyt, amelyet a karav\u00e1nos mark\u00e1ba nyomott.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9rfi egy darabig mozdulatlanul \u00e1llt, mintha a tenyer\u00e9be nyomott ersz\u00e9ny s\u00faly\u00e1t pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1 megbecs\u00fclni. Azt\u00e1n kelletlen\u00fcl, de v\u00e9g\u00fcl b\u00f3lintott.<\/p>\n\n\n\n
Bren visszafordult, arc\u00e1n a szok\u00e1sos f\u00e9lmosoly \u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Azt mondja, felsz\u00e1llhatunk \u2013 biccentett Riena fel\u00e9. \u2013 De csak az utols\u00f3 sz\u00e1nra, ott van hely. Nem \u00e9pp f\u00e9ny\u0171z\u0151, de jobb, mint a h\u00f3ban gyalogolni.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9s T\u00fcske? \u2013 k\u00e9rdezte Riena.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 J\u00f6het \u2013 felelte Bren. \u2013 Pihennie kell. R\u00e1f\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9s mi lesz a te sz\u00e1noddal? \u2013 b\u00f6k\u00f6tt Riena az \u00fct\u00f6tt-kopott j\u00e1rm\u0171 fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ott marad \u2013 vont v\u00e1llat Bren. \u2013 Ha valaki el akarja lopni, sok sikert. K\u00e9t kanyar ut\u00e1n sz\u00e9tesik.<\/p>\n\n\n\n
Riena b\u00f3lintott, \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen megsim\u00edtotta T\u00fcske oldal\u00e1t, aki id\u0151 k\u00f6zben lehasalt a h\u00f3ba, fej\u00e9t a mancs\u00e1ra fektette, szeme f\u00e9lig lehunyva, de figyelt.<\/p>\n\n\n\n
Bren intett neki, majd ahhoz a sz\u00e1nhoz l\u00e9pett, amit a vezet\u0151 mutatott: vaskos fakeretes j\u00e1rm\u0171 volt, a tetej\u00e9n vastag, sz\u00fcrke ponyv\u00e1val. A rakom\u00e1ny k\u00f6z\u00e9 m\u00e1r n\u00e9h\u00e1ny utas letelepedett: csukly\u00e1s, f\u00e1radt emberek, akik \u00fagy n\u00e9ztek r\u00e1juk, mint az \u00fajabb teherre, amit csendben el kell viselni.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Gyer\u00fcnk \u2013 mondta Bren, \u00e9s fell\u00e9pett a sz\u00e1n oldal\u00e1n l\u00f3g\u00f3 l\u00e9cek egyik\u00e9re. \u2013 Miel\u0151tt valaki meggondolja mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
T\u00fcske \u2013 mintha \u00e9rtette volna \u2013 felsz\u00f6kkent az utast\u00e9rbe (ami egyben a csomagt\u00e9r is volt), de l\u00e1that\u00f3an nem tal\u00e1lta a hely\u00e9t. Ide-oda l\u00e9pkedett a rakom\u00e1ny k\u00f6z\u00f6tt, meg\u00e1llt, majd \u00fajra elindult, k\u00f6rbeszimatolta a l\u00e1d\u00e1kat, a k\u00f6teleket, mintha mindegyik hely rossz d\u00f6nt\u00e9s lenne.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Na, mi van? \u2013 mordult r\u00e1 a f\u00e9rfi f\u00e9lig tr\u00e9f\u00e1san. \u2013 Hirtelen v\u00e1logat\u00f3s lett\u00e9l?<\/p>\n\n\n\n
A farkas csak egy halk, torokb\u00f3l j\u00f6v\u0151 morg\u00e1ssal felelt, azt\u00e1n f\u00e9lreh\u00faz\u00f3dott, teret hagyva Rien\u00e1nak.<\/p>\n\n\n\n
Riena fell\u00e9pett a sz\u00e1nra, \u00f3vatosan helyet keresett a csomagok k\u00f6z\u00f6tt. Le\u00fclt, \u00e9s a l\u00e1bait maga al\u00e1 h\u00fazta. T\u00fcske mintha csak erre v\u00e1rt volna, odal\u00e9pett hozz\u00e1, \u00e9s leereszkedett a mell\u00e9. \u00d6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6tt, a h\u00e1t\u00e1t enyh\u00e9n a l\u00e1ny t\u00e9rd\u00e9hez nyomta, \u00e9s m\u00e9ly, el\u00e9gedett s\u00f3hajjal lehunyta a szem\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
Bren felvonta a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t, de nem komment\u00e1lta a v\u00e1laszt\u00e1st. Gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl lehuppant \u0151 is Riena mell\u00e9. \u00dagy t\u0171nt, hozz\u00e1szokott a sz\u0171k helyekhez \u00e9s a z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u00e9shez.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00e1n oldal\u00e1n a ponyva csak r\u00e9szben takarta a kil\u00e1t\u00e1st \u2013 egy hely\u00fctt nyitva hagyt\u00e1k, hogy az utasok szemmel tarthass\u00e1k az utat.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 L\u00e1tod? \u2013 mutatott a t\u00e1volba Bren. \u2013 Ott, ahol a h\u00f3 vil\u00e1gosabb. Az a Telev\u00e9ly fel\u00e9 vezet\u0151 \u00fat. K\u00e9t nap \u00e9s egy \u00e9jjel\u2026 legfeljebb kett\u0151\u2026 \u00e9s ott lesz\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n
Alighogy kimondta ezeket a szavakat, a sz\u00e1n lassan megindult a t\u00f6bbivel egy\u00fctt. A karav\u00e1n teste \u00e9letre kelt, mint egy megny\u00falt, f\u00e1sult k\u00edgy\u00f3, \u00e9s m\u00e1r haladtak is az ismeretlen h\u00f3mez\u0151k fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9h\u00e1ny utas v\u00e9gigm\u00e9rte \u0151ket. Egy kend\u0151s asszony k\u00f6zelebb h\u00fazta mag\u00e1hoz a kisfi\u00e1t, amikor megl\u00e1tta T\u00fcsk\u00e9t, a gyerek viszont t\u00e1gra ny\u00edlt szemmel b\u00e1multa az \u00e1llatot.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nem b\u00e1ntja \u2013 sz\u00f3lalt meg halkan Riena, \u00e9s v\u00e9gigsim\u00edtotta tenyer\u00e9t az \u00e1llat nedves h\u00e1t\u00e1n. Nem tudta, mi\u00e9rt \u00e9rzi k\u00f6teless\u00e9g\u00e9nek ezt kimondani.<\/p>\n\n\n\n
Az asszony csak h\u00fcmm\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s olyan szorosan fonta k\u00f6r\u00e9j\u00fck a pokr\u00f3cot, mintha az megv\u00e9den\u00e9 \u0151ket a farkast\u00f3l, a hidegt\u0151l, meg minden egy\u00e9b rosszt\u00f3l, ami csak l\u00e9tezik.<\/p>\n\n\n\n
Bren l\u00e1that\u00f3an nem zavartatta mag\u00e1t. L\u00e1b\u00e1t kiny\u00fajtva \u00fclt, h\u00e1t\u00e1t a sz\u00e1n oldalfal\u00e1nak vetette, \u00e9s \u00fagy ringott az egyenetlen mozg\u00e1ssal, mintha gyerekkora \u00f3ta ezt csin\u00e1ln\u00e1.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ez az els\u0151 karav\u00e1nod? \u2013 k\u00e9rdezte egy id\u0151 ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nem \u2013 felelte Riena, kis gondolkod\u00e1s ut\u00e1n. \u2013 De a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3 fesztiv\u00e1lra m\u00e9g sosem mentem.<\/p>\n\n\n\n
Bren meglepett pillant\u00e1st vetett r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 T\u00e9nyleg? Pedig ez az \u00e9v legnagyobb v\u00e1s\u00e1ra. Mindenki oda igyekszik, aki \u00e1rus vagy keresked\u0151. Azt gondoltam, te m\u00e1r biztosan megfordult\u00e1l ott.<\/p>\n\n\n\n
Riena egy darabig nem v\u00e1laszolt. A tekintete elsiklott a sz\u00e1n oldal\u00e1n v\u00e9gigszalad\u00f3 k\u00f6t\u00e9lcsom\u00f3kon, majd megpihent T\u00fcske egyenletesen fel-le hull\u00e1mz\u00f3 test\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Eddig volt okom elker\u00fclni \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl, f\u00e9lhangosan.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Rossz tapasztalat?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ink\u00e1bb… j\u00f3 \u00f6szt\u00f6n.<\/p>\n\n\n\n
Bren f\u00e9lrebillentette a fej\u00e9t, mintha \u00edzlelgetn\u00e9 a v\u00e1lasz k\u00e9t\u00e9rtelm\u0171s\u00e9g\u00e9t, de nem k\u00e9rdezett tov\u00e1bb.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Szerencs\u00e9d van, hogy eddig elker\u00fclted \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl. \u2013 Csal\u00f3d\u00e1s lesz.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Lelkes\u00edt\u0151 vagy \u2013 n\u00e9zett r\u00e1 Riena \u00e9rtetlen\u00fcl. \u2013 Mi\u00e9rt lenne csal\u00f3d\u00e1s?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 N\u00e9zd, att\u00f3l f\u00fcgg, hogy szereted-e a t\u00f6meget, a r\u00e9szegeket, a b\u0171v\u00e9szeket, akik felgy\u00fajtj\u00e1k magukat, meg azokat, akik p\u00e9nz\u00e9rt azt hazudj\u00e1k, hogy besz\u00e9lnek a Hideg szellemmel. Ha nem kedveled az eff\u00e9le embereket, j\u00f3 helyen leszel \u2013 a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3 idej\u00e9n az orsz\u00e1g minden s\u00f6pred\u00e9ke Telev\u00e9lybe gy\u0171lik. Legal\u00e1bb nem kell k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n ut\u00e1lni \u0151ket, ott vannak egy kupacban.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00e1n megreccsent egy huppan\u00f3n\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Te m\u00e1r j\u00e1rt\u00e1l ott? \u2013 k\u00e9rdezte Riena kis hallgat\u00e1s ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 P\u00e1rszor \u2013 mondta Bren. \u2013 Meg p\u00e1rszor majdnem. Volt, hogy csak a v\u00e1ros hat\u00e1r\u00e1ig jutottam el, mert az \u0151r\u00f6k nem \u00f6r\u00fcltek annak, amit vittem.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mit vitt\u00e9l?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Rem\u00e9nyt \u2013 felelte Bren azonnal. \u2013 \u00dcvegekbe z\u00e1rva. Ha sokat itt\u00e1l bel\u0151le, m\u00e1snap \u00fagy \u00e9rezted, jobb lett volna rem\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcl \u00e9lni.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Sz\u00f3val szeszt csemp\u00e9szt\u00e9l \u2013 Riena majdnem elmosolyodott, de visszafogta mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Csemp\u00e9sz\u2026 Ez olyan cs\u00fanya sz\u00f3 \u2013 h\u00fazta el a sz\u00e1j\u00e1t Bren. \u2013 \u00c9n ink\u00e1bb \u00fagy mondan\u00e1m: mozgattam az er\u0151forr\u00e1sokat a p\u00e9nzes ersz\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
Riena der\u00fclten forgatta a szem\u00e9t \u2013 ezt k\u00f6vet\u0151en egy ideig csak a sz\u00e1n recseg\u00e9se hallatszott, meg a h\u00f3 halk nyikorg\u00e1sa a j\u00e1rm\u0171 talpa alatt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Te mi\u00e9rt d\u00f6nt\u00f6tt\u00e9l \u00fagy \u2013 k\u00e9rdezte v\u00e9g\u00fcl Bren, m\u00e1r-m\u00e1r mell\u00e9kesen \u2013, hogy kiemelked\u0151 \u00f6szt\u00f6neid ellen\u00e9re most m\u00e9gis ell\u00e1togatsz a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3ra?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Telev\u00e9lyben ilyenkor t\u00f6bb p\u00e9nz mozog, mint eg\u00e9sz \u00e9vben a k\u00f6rnyez\u0151 falvakban egy\u00fctt \u2013 felelte Riena. \u2013 Ha j\u00f3l alakul, egy id\u0151re megszedem magam.<\/p>\n\n\n\n
Bren b\u00f3lintott, de nem teljesen el\u00e9gedetten. A hangj\u00e1ban nem volt gyanakv\u00e1s, ink\u00e1bb csak j\u00e1t\u00e9kos \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s:<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9s mivel keresed meg azt a sok p\u00e9nzt? \u2013 k\u00e9rdezte. \u2013 L\u00e1mp\u00e1sokat \u00e1rulsz?<\/p>\n\n\n\n
Riena t\u00e9tov\u00e1n a zs\u00e1kj\u00e1hoz ny\u00falt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mindenf\u00e9le apr\u00f3s\u00e1got \u00e1rulok \u2013 mondta. \u2013 Olyasmiket, amiket a t\u00f6bbi fesztiv\u00e1lon is lehet kapni, \u00e1ltal\u00e1ban… \u2013 tette hozz\u00e1, b\u00e1r tiszt\u00e1ban volt vele, hogy nem eg\u00e9szen mond igazat.<\/p>\n\n\n\n
Bren felvonta a szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Aha. \u201eApr\u00f3s\u00e1gok.\u201d Ez \u00e1ltal\u00e1ban azt jelenti, hogy vagy semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, vagy valami nagyon is k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, amit nem akarsz megmutatni.<\/p>\n\n\n\n
Riena szeme megrebbent. Visszah\u00fazta a kez\u00e9t a zs\u00e1k sz\u00e1j\u00e1t\u00f3l, mintha hirtelen esz\u00e9be jutott volna minden alkalom, amikor rossz \u00f6tlet volt megmutatnia idegeneknek, mivel kereskedik. M\u00e1r csukta is volna vissza a zs\u00e1kot, amikor egy m\u00e1sik gondolat is a fej\u00e9be \u00f6tl\u00f6tt: Bren fizette ki kett\u0151j\u00fck hely\u00e9t a karav\u00e1non. Nem szerette, ha tartozik valakinek. S\u0151t, kifejezetten gy\u0171l\u00f6lte. Az volt a sz\u00e1nd\u00e9ka, hogy mihamarabb visszaadja a p\u00e9nzt, amint lesz mib\u0151l \u2013 \u00e9s l\u00e9nyeg\u00e9ben el\u0151bb-ut\u00f3bb \u00fagyis kider\u00fcl, mi van a zs\u00e1kj\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e9lyet s\u00f3hajtott, \u00e9s kioldotta a puttony sz\u00e1j\u00e1t, majd \u00f3vatosan kivett bel\u0151le egy gondosan betekert csomagot. A kend\u0151t lefejtette r\u00f3la, \u00e9s maga el\u00e9 tartotta a d\u00edszes kelyhet. A poh\u00e1r \u00e1ttetsz\u0151 fal\u00e1n szab\u00e1lyos, hajsz\u00e1lv\u00e9kony mint\u00e1k futottak k\u00f6rbe, mint megfagyott erek, \u00e9s h\u0171v\u00f6s, tiszta f\u00e9nyt vert vissza, mintha krist\u00e1lyb\u00f3l lenne.<\/p>\n\n\n\n
Bren \u2013 r\u00e1 nem jellemz\u0151 m\u00f3don \u2013 elhallgatott a t\u00e1rgy l\u00e1tt\u00e1n. A szeme \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt, k\u00f6zelebb hajolt, majd \u00f3vatosan kivette a n\u0151 kez\u00e9b\u0151l a kelyhet. Az arc\u00e1n nem hitetlenked\u00e9s jelent meg, hanem lass\u00fa felismer\u00e9s.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Ejha\u2026 \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl. \u2013 Ha a szemem nem csal, ez bizony\u2026 elvar\u00e1zsolt j\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n
Riena egy pillanatra megfesz\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Csak egy kehely\u2026 \u2013 v\u00e1gta r\u00e1 v\u00e9dekez\u0151en.<\/p>\n\n\n\n
Bren felnevetett, de most nem a szok\u00e1sos, hars\u00e1ny m\u00f3dj\u00e1n, hanem halkan, mintha att\u00f3l tartana, a kehely megs\u00e9rt\u0151dik.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Riena, ez nem az a fajta j\u00e9g, amit csak \u00fagy let\u00f6rsz a tet\u0151 perem\u00e9r\u0151l. Ez tartja a form\u00e1j\u00e1t. Nem reped, nem olvad\u2026 m\u00e9g akkor sem lenne semmi baja, ha megt\u00f6lten\u00e9m forr\u00f3 borral. \u2013 A f\u00e9ny fel\u00e9 ford\u00edtotta, \u00e9s a j\u00e9g ragyog\u00f3an csillogott a tenyer\u00e9ben. \u2013 Csak k\u00e9rdezem\u2026 \u2013 Bren finoman megp\u00f6ccintette a kehely perem\u00e9t. A j\u00e9g tiszt\u00e1n csengett, mintha \u00fcvegb\u0151l lett volna. \u2013 Honnan van? Melyik mester munk\u00e1ja?<\/p>\n\n\n\n
Riena sz\u00e1ja sarka megr\u00e1ndult. M\u00e1r ott volt a nyelv\u00e9n a szok\u00e1sos hazugs\u00e1g \u2013 hogy egy \u00f6reg mestert\u0151l vette valahol a d\u00e9li falvakban \u2013, \u00e9s milyen k\u00f6nnyen ki is cs\u00faszott volna. De ahogy Brenre n\u00e9zett, valami elakasztotta a szavait. Nem tudta volna megnevezni, mi. \u00c1ltal\u00e1ban a hazugs\u00e1gok magukt\u00f3l sorakoztak a nyelv\u00e9re. Most egyik sem j\u00f6tt. Mintha Bren k\u00f6zel\u00e9ben elcsendesedett volna benne valami, ami \u00e9vek \u00f3ta meg sem mert sz\u00f3lalni. Esztelens\u00e9g volt \u2013 tudta j\u00f3l, hiszen alig ismerte a f\u00e9rfit \u2013, m\u00e9gsem b\u00edrt ellenkezni vele: megb\u00edzott benne, an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e9rtette volna, mi\u00e9rt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 T\u0151lem van \u2013 mondta egyszer\u0171en. \u2013 \u00c9n k\u00e9sz\u00edtettem.<\/p>\n\n\n\n
Bren ujjai megdermedtek a kehely perem\u00e9n. Egy pillanatig csak n\u00e9zte a m\u00e1sikat, mintha az m\u00e9rlegeln\u00e9, viccel\u0151dik-e \u2013 azt\u00e1n ahogy Riena tekintete rezzen\u00e9stelen maradt, sz\u00e9lesen elvigyorodott.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Na, most m\u00e1r \u00e9rtem, T\u00fcske mi\u00e9rt vonz\u00f3dik hozz\u00e1d \u2013 mondta. \u2013 A m\u00e1gia vonzza a m\u00e1gi\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Riena nem reag\u00e1lt, mag\u00e1ban azonban arra gondolt, hogy a meg\u00e9rz\u00e9se ezek szerint nem csalt: T\u00fcske val\u00f3ban nem egy h\u00e9tk\u00f6znapi farkas. Hirtelen minden apr\u00f3 r\u00e9szlet a hely\u00e9re ker\u00fclt a fej\u00e9ben: ahogy els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1sukkor meg\u00e1llt el\u0151tte, \u00e9s most, mikor minden haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl a l\u00e1b\u00e1hoz telepedett a sz\u00e1non. Mindez nem volt v\u00e9letlen.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Elvar\u00e1zsolt j\u00e9g\u2026 a te kezedb\u0151l \u2013 hitetlenkedett Bren. \u2013 Tudod, ugye, hogy ezek a t\u00e1rgyak milyen ritk\u00e1k manaps\u00e1g?<\/p>\n\n\n\n
Riena nem v\u00e1laszolt. Id\u0151k\u00f6zben a sz\u00e1n d\u00f6ccent egyet alattuk. A szemk\u00f6zti oldalon \u00fcl\u0151 egyik f\u00e9rfi utas feje megmozdult csukly\u00e1ja \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u2013 mintha egy pillanatra a hang ir\u00e1ny\u00e1ba ford\u00edtotta volna az arc\u00e1t, de lehets\u00e9ges, hogy csak a sz\u00e1n billen\u00e9se r\u00e1ntotta meg. A csuklya pereme al\u00f3l nem l\u00e1tszott a tekintete, csak az, hogy a v\u00e1lla enyh\u00e9n megfesz\u00fcl, majd lassan visszaereszkedik. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban m\u00e1r hallatszott az egyenletes, m\u00e9ly l\u00e9legzetv\u00e9tele.<\/p>\n\n\n\n
Riena kivette a kelyhet Bren kez\u00e9b\u0151l, \u00e9s visszacsavarta k\u00f6r\u00e9 a kend\u0151t. Visszahelyezte a zs\u00e1kba, a t\u00f6bbi t\u00e1rgy mell\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
Bren nem sz\u00f3lalt meg azonnal. Ujjai m\u00e9g egy pillanatig a leveg\u0151ben maradtak, mintha a kehely h\u0171v\u00f6s s\u00faly\u00e1t keresn\u00e9k, azt\u00e1n lassan az \u00f6l\u00e9be ejtette a kez\u00e9t. Egy r\u00f6vid, alig \u00e9szrevehet\u0151 pillant\u00e1st vetett k\u00f6rbe a sz\u00e1non, majd h\u00e1trad\u0151lt, mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Azt besz\u00e9lik \u2013 sz\u00f3lalt meg kis id\u0151 m\u00falva, f\u00e9l szemmel a h\u00f3mez\u0151t figyelve \u2013, hogy ami\u00f3ta nincs az orsz\u00e1gnak idar\u00e1ja, m\u00e1r nem, vagy csak alig, k\u00e9sz\u00fclnek eff\u00e9le t\u00e1rgyak. \u2013 Oldalra pillantott, Rien\u00e1ra. \u2013 Ilyen j\u00e9gm\u00e1gia \u2013 intett a zs\u00e1k fel\u00e9 \u2013 nem a v\u00e1ndor\u00e1rusok j\u00e1t\u00e9ka.<\/p>\n\n\n\n
Riena arca rezzen\u00e9stelen maradt, \u00e1m elm\u00e9je legs\u00f6t\u00e9tebb zug\u00e1b\u00f3l v\u00e1ratlanul felsejlett egy mag\u00e1t \u201etiszt\u00e1nl\u00e1t\u00f3nak\u201d nevez\u0151 v\u00e1ndor pr\u00e9dik\u00e1tor alakja: a rekedt hang, ahogy a Hideg szellem akarat\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lt; a gyerty\u00e1k fojt\u00f3 f\u00fcstje egy z\u00e1rt helyis\u00e9gben; durva kezek, amelyek nem engedt\u00e9k el, hi\u00e1ba kap\u00e1l\u00f3zott. Azt\u00e1n a jel: a v\u00f6r\u00f6sen izz\u00f3 vas, ahogy a b\u0151r\u00e9hez \u00e9rt, a forr\u00f3 f\u00e9m sziszeg\u00e9se, a saj\u00e1t \u00e9g\u0151 h\u00fas\u00e1nak a szaga. A f\u00e1jdalom ennyi \u00e9v ut\u00e1n is olyan elevenen has\u00edtott bel\u00e9, hogy egy pillanatra azt sem tudta, a sz\u00e1non \u00fcl-e, vagy \u00fajra ott fekszik hat\u00e9vesen a f\u00f6ld alatti k\u00e1polna k\u00f6v\u00e9n, mik\u00f6zben a vil\u00e1g egyetlen feh\u00e9ren izz\u00f3 pontt\u00e1 sz\u0171k\u00fcl \u00f6ssze. Aznap tanulta meg, hogy ami benne lakik, az nem aj\u00e1nd\u00e9k, hanem \u00e1tok. \u00c9s ha \u00e1tok \u00fcl rajtunk, azt nem k\u00fcrt\u00f6lj\u00fck vil\u00e1gg\u00e1. \u0150 most m\u00e9gis megtette, \u00e9s tal\u00e1n hiba volt.<\/p>\n\n\n\n
A val\u00f3s\u00e1g tomp\u00e1n t\u00e9rt vissza, Bren hangja mintha a v\u00edz al\u00f3l j\u00f6nne:<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Az \u00e9p\u00edt\u0151knek van annyi erej\u00fck, hogy bet\u00f6mj\u00e9k a reped\u00e9seket a falon, a r\u00e9tegeket \u00fajra egym\u00e1sra fagyassz\u00e1k, \u00e9s \u00e9letben tarts\u00e1k azt, ami m\u00e9g \u00e9letben tarthat\u00f3. R\u00e9gen, amikor volt idara\u2026 \u2013 hallgatott el egy pillanatra, mintha a sz\u00f3 \u00edz\u00e9t forgatn\u00e1 a nyelv\u00e9n. \u2013 \u2026akkor az \u00e9p\u00edt\u0151knek maradt idej\u00fck m\u00e1sra is. L\u00e1mp\u00e1sokra, d\u00edszekre, csecsebecs\u00e9kre. Olyan dolgokra, mint ez a kehely \u2013 b\u00f6k\u00f6tt a n\u0151 zs\u00e1kj\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n
Riena nem felelt azonnal. A sz\u00e1n \u00fctemes ring\u00e1sa \u00e9s T\u00fcske egyenletes szuszog\u00e1sa valami furcsa nyugalmat \u00e1rasztott fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Vannak m\u00e9g ilyen \u00e1rusok \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl csendesen. \u2013 F\u0151leg id\u0151sek. Akik m\u00e1r nem b\u00edrj\u00e1k a fal k\u00f6r\u00fcli munk\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Igencsak j\u00f3l tartod magad, ha te is k\u00f6z\u00e9j\u00fck val\u00f3 vagy \u2013 vigyorodott el a f\u00e9rfi. \u2013 Ezek szerint az \u00f6reg mesterek \u00fajabban szemreval\u00f3, fiatal n\u0151knek \u00e1lc\u00e1zz\u00e1k magukat, ig\u00e9z\u0151 szemekkel\u2026<\/p>\n\n\n\n
A hangja k\u00f6nnyed volt, szinte hetyke, de a pillant\u00e1sa n\u00e9mi zavarr\u00f3l \u00e1rulkodott \u2013 mintha egy olyan gondolat sz\u00f6k\u00f6tt volna ki a sz\u00e1j\u00e1n akaratlanul, amit val\u00f3j\u00e1ban nem k\u00edv\u00e1nt hangosan kimondani.<\/p>\n\n\n\n
Riena \u00e9rezte, hogy meleg fut v\u00e9gig a tark\u00f3j\u00e1n, eg\u00e9szen a f\u00fcle t\u00f6v\u00e9ig. Elkapta a tekintet\u00e9t, \u00e9s a sz\u00e1n t\u00fals\u00f3 sark\u00e1ra meredt, mintha hirtelen valami rendk\u00edv\u00fcl fontos r\u00e9szletet fedezett volna fel ott. Nem volt hozz\u00e1szokva az ilyesf\u00e9le megjegyz\u00e9sekhez \u2013 vagy legal\u00e1bbis olyanokhoz nem, amelyekben nem volt k\u00f6vetel\u00e9s, se g\u00fany. Zavarta. \u00c9s valami\u00e9rt bosszantotta is, hogy ez a zavar most ilyen k\u00f6nnyen utat tal\u00e1lt benne.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9h\u00e1ny perc k\u00ednos csend k\u00f6vetkezett. V\u00e9g\u00fcl Bren megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclte a tork\u00e1t, el\u0151rehajolt, \u00e9s \u00fagy tett, mintha a kab\u00e1tj\u00e1n l\u00f3g\u00f3 egyik gombot vizsg\u00e1lgatn\u00e1, holott nyilv\u00e1nval\u00f3an nem volt vele semmi baj. Tenyer\u00e9vel v\u00e9gigsim\u00edtott a sz\u00e1n padl\u00f3j\u00e1n, od\u00e9bb p\u00f6ccintett egy apr\u00f3 j\u00e9gdarabot, majd halkan felhorkant.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Na j\u00f3 \u2013 jegyezte meg v\u00e9g\u00fcl, k\u00f6nnyedebb hangon, mintha csak mag\u00e1nak besz\u00e9lne. \u2013 \u00cdg\u00e9rem, nem kezdek el most r\u00f6gt\u00f6n \u00f3d\u00e1kat k\u00f6lteni a sz\u00e1non. Az \u00fat \u00fagyis el\u00e9g hossz\u00fa, r\u00e1\u00e9r\u00fcnk m\u00e9g zavarba hozni egym\u00e1st k\u00e9s\u0151bb is.<\/p>\n\n\n\n
Riena ajk\u00e1n el\u0151sz\u00f6r csak egy apr\u00f3 rezd\u00fcl\u00e9s jelent meg. A sz\u00e1ja sarka \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letre kelt, miel\u0151tt m\u00e9g \u00e9szbe kapott volna. Egy halk, \u0151szinte nevet\u00e9s bukott ki bel\u0151le. N\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercig hagyta, hogy ez az \u00e9rz\u00e9s meg\u00fclj\u00f6n benne. K\u00e9nytelen volt mag\u00e1nak beismerni: szimpatikus sz\u00e1m\u00e1ra Bren. T\u00fals\u00e1gosan is, ami ijeszt\u0151, hiszen nem is ismerte. Nem volt szok\u00e1sa b\u00e1rkiben is megb\u00edzni, f\u0151leg nem ilyen gyorsan, m\u00e9gis, valahol m\u00e9lyen megnyugtat\u00f3nak \u00e9rezte ezt az \u00fajfajta k\u00f6zels\u00e9get.<\/p>\n\n\n\n
A csend nem fesz\u00fclt t\u00f6bb\u00e9 k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Bren tekintete a t\u00e1volba r\u00e9vedt, de nem a t\u00e1jat figyelte; l\u00e1tsz\u00f3lag gondolataiba r\u00e9vedt, ahogy az ember teszi, miel\u0151tt olyasmit k\u00e9rdez, amire nincsen k\u00f6nny\u0171 v\u00e1lasz.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mi\u00f3ta vagy k\u00e9pes erre? \u2013 k\u00e9rdezte v\u00e9g\u00fcl, szinte suttog\u00f3ra fogva. \u2013 M\u00e1rmint\u2026 mi\u00f3ta tudod, hogy megvan benned a Hideg szellem ereje?<\/p>\n\n\n\n
Riena nem felelt azonnal. A zs\u00e1k sz\u00edja ut\u00e1n ny\u00falt, szorosabbra h\u00fazta, mintha ezzel valami bels\u0151 z\u0171rzavart pr\u00f3b\u00e1lna kord\u00e1ban tartani.<\/p>\n\n\n\n
A Hideg szellem neve mindenki sz\u00e1m\u00e1ra ismer\u0151sen csengett ezen a vid\u00e9ken. Az emberek \u00fagy besz\u00e9ltek r\u00f3la, mintha itt lenne \u00e1lland\u00f3an, \u00e9s figyelne. Nem isten volt, legal\u00e1bbis nem \u00fagy, ahogy Talorma f\u00e9nyes, haragv\u00f3 istens\u00e9gei. Riena mindig is ink\u00e1bb valamif\u00e9le \u0151si, oltalmaz\u00f3 l\u00e9lekk\u00e9nt gondolt r\u00e1: egy j\u00e9g perem\u00e9n \u00e1ll\u00f3, l\u00e1thatatlan \u0151rre, aki tereli a szelet, \u00e9s t\u00e1vol tartja a l\u00e1ngok orsz\u00e1g\u00e1nak moh\u00f3 kezeit. \u00dagy tartj\u00e1k, hogy a t\u00e9l is az \u0151 akarat\u00e1b\u00f3l l\u00e9tezik, \u00e9s \u0151 v\u00e1lasztja ki az \u00e9p\u00edt\u0151ket is \u2013 azokat az embereket, akik az \u00e1rva telek idej\u00e9n ideiglenesen k\u00e9pesek t\u00e1pl\u00e1lni a hat\u00e1ron h\u00faz\u00f3d\u00f3 j\u00e9gfalat, hogy az orsz\u00e1g ne maradjon v\u00e9delem n\u00e9lk\u00fcl. \u00c9s term\u00e9szetesen \u0151 v\u00e1lasztja ki az idar\u00e1t is \u2013 az egyetlen embert, akiben a Hideg szellem ereje teljess\u00e9 v\u00e1lik, \u00e9s aki egyed\u00fcl k\u00e9pes megmenteni Forosz\u00e1lyt. Az idara nem uralkod\u00f3 a sz\u00f3 hagyom\u00e1nyos \u00e9rtelm\u00e9ben \u2013 ink\u00e1bb h\u00edd az emberek \u00e9s a Hideg szellem k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Gyerekkorom \u00f3ta k\u00e9pes vagyok form\u00e1lni a jeget \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl halkan, s arra gondolt, hogy elk\u00e9pzelhetetlen, hogy a Hideg szellem \u0151t b\u00e1rmire is kiv\u00e1lasztotta. Ujjaival \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen v\u00e9gigsim\u00edtotta fej\u00e9n a kend\u0151t. \u2013 Nem vagyok \u00e9p\u00edt\u0151nek val\u00f3. \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva, a lehet\u0151 legt\u00e1volabb akarok maradni a falt\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
Bren alig \u00e9szrevehet\u0151en b\u00f3lintott, arca meglep\u0151 m\u00f3don komolynak t\u0171nt.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 \u00c9rthet\u0151 \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl. A hangja nyugodt volt, mentes minden \u00edt\u00e9lkez\u00e9st\u0151l. \u2013 A fal nem olyan hely, ahov\u00e1 az ember \u00f6nsz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l megy.<\/p>\n\n\n\n
Riena lehajtotta a fej\u00e9t \u2013 \u00e9rezte, hogy megfesz\u00fcl benne a sz\u00e9gyen, amit sosem tudott igaz\u00e1n ler\u00e1zni mag\u00e1r\u00f3l. Gyerekkora \u00f3ta azt sulykolt\u00e1k bel\u00e9, hogy a j\u00e9gm\u00e1gia azok kiv\u00e1lts\u00e1ga, akiken rajta van a Hideg szellem \u00e9rint\u00e9se. \u0150 azonban egy m\u00e1sik jelet viselt, amit az emberek \u00e9gettek bele. Akaratlanul is a mellkas\u00e1hoz szor\u00edtotta a bal karj\u00e1t, mintha csak a hideg ellen h\u00fazn\u00e1 \u00f6ssze mag\u00e1n a kab\u00e1tot, mik\u00f6zben jobb tenyer\u00e9vel r\u00e1szor\u00edtott csukl\u00f3j\u00e1ra a kab\u00e1tja ujj\u00e1n kereszt\u00fcl. \u00c9rz\u00e9sre kitapogatta b\u0151r\u00e9n a billog hely\u00e9t, ahol megvastagodott a b\u0151r. Az eml\u00e9k \u00e9l\u00e9nk volt, alig fakult az \u00e9vek alatt: a v\u00f6r\u00f6s haja kibomlott a fonatb\u00f3l; hallotta a suttog\u00e1st, a sz\u00f3t, amit akkor m\u00e9g nem \u00e9rtett, csak k\u00e9s\u0151bb: balj\u00f3s.<\/em> Azt mondt\u00e1k, ez \u00edgy lesz rendj\u00e9n. Azt\u00e1n az a hang: r\u00f6vid, \u00e9les sisterg\u00e9s, mintha v\u00edz csorgott volna a forr\u00f3 k\u0151re. A f\u00e1jdalom elviselhetetlen volt, de a hang maradt meg benne a legink\u00e1bb. \u00c9vekig nem tudott \u00fagy vizet \u00f6nteni a t\u0171zre, hogy ne hallja \u00fajra. Minden serceg\u00e9s visszahozta a k\u00e1poln\u00e1t, a k\u00f6vet, a szor\u00edt\u00f3 kezeket.<\/p>\n\n\n\n Riena lassan leengedte a csukl\u00f3j\u00e1t, mintha semmi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. Besz\u00edvta a hideg leveg\u0151t, hagyta, hogy kitiszt\u00edtsa a t\u00fcdej\u00e9t. A karav\u00e1n egyenletes zaja k\u00f6r\u00fcl\u00f6lelte, a sz\u00e1n talpa alatt csikorgott a h\u00f3. A jelen makacsul tov\u00e1bb haladt.<\/p>\n\n\n\n Egy pillanatig m\u00e9g n\u00e9zte a k\u00f6zeli erd\u0151 halv\u00e1ny vonal\u00e1t a t\u00e1volban, azt\u00e1n megsz\u00f3lalt.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Azt mondj\u00e1k, ha j\u00f3l siker\u00fcl az \u00fcnnep, tov\u00e1bb tart a t\u00e9l \u2013 f\u0171zte hozz\u00e1 halkan. \u2013 \u00c9s tal\u00e1n az Idara is hamarabb visszat\u00e9r. Akkor minden megold\u00f3dna.<\/p>\n\n\n\n Bren nem v\u00e1laszolt r\u00f6gt\u00f6n. A sz\u00e1n egyenletesen haladt tov\u00e1bb, a karav\u00e1n halk zaja k\u00f6r\u00fcl\u00f6lelte \u0151ket: f\u00e9m csikordult a f\u00e1n, valahol egy \u00e1llat halkan mordult, a hideg leveg\u0151 k\u00f6z\u00e9j\u00fck telepedett. Bren csak kisv\u00e1rtatva sz\u00f3lalt meg, lassan, megfontoltan.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Ezt sokan rem\u00e9lik \u2013 mondta. \u2013 Minden \u00e9vben. Minden \u00fcnnepen. \u2013 Oldalra pillantott Rien\u00e1ra, de nem volt szemreh\u00e1ny\u00e1s a tekintet\u00e9ben. \u2013 A rem\u00e9ny k\u00f6nnyebb, mint szemben\u00e9zni azzal, ami van.<\/p>\n\n\n\n Riena nem felelt. Tudta, mire gondol. A Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3 mindig is err\u0151l sz\u00f3lt: hinni abban, hogy ha el\u00e9g hangosan k\u00e9rik, a t\u00e9l megmarad, a fal kitart, az idara visszat\u00e9r, \u00e9s egyszer csak minden vissza\u00e1ll a r\u00e9gi, biztons\u00e1gos rendbe.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Az idara\u2026 \u2013 folytatta Bren halkan. \u2013 Lehet, hogy visszat\u00e9r. Lehet, hogy nem. De am\u00edg nincs itt, addig mindenkinek mag\u00e1nak kell eld\u00f6ntenie, hogyan \u00e9l t\u00fal.<\/p>\n\n\n\n A n\u0151 hallgatott. Az idara.<\/em> Gyerekkora \u00f3ta \u00fagy besz\u00e9ltek r\u00f3la, mintha egyszerre lenne ember \u00e9s valamif\u00e9le mitikus l\u00e9ny. Kir\u00e1lyn\u0151nek h\u00edvt\u00e1k, de sosem \u00fagy k\u00e9pzelte el, mint uralkod\u00f3t. A fej\u00e9ben ink\u00e1bb az a k\u00e9p \u00e9lt, hogy olyan, mint a k\u00e9t k\u0151 k\u00f6z\u00f6tti k\u00f6t\u0151anyag \u2013 ha nincs, az eg\u00e9sz fal sz\u00e9thullik. Az idara volt az, aki \u00e9letben tartotta a falat. Ahogy a mes\u00e9k mondt\u00e1k: am\u00edg \u00e9lt \u00e9s uralkodott, a fal nem repedezett, az \u00e9p\u00edt\u0151k szabad \u00e9letet \u00e9ltek. Csakhogy idestova tizenhat \u00e9ve nem volt m\u00e1r az orsz\u00e1gnak idar\u00e1ja. \u00c1rva t\u00e9l <\/em>\u2013 \u00edgy h\u00edvj\u00e1k ezt az id\u0151szakot, amikor nem uralkodik idara, vagyis az orsz\u00e1g energiaforr\u00e1sai nem biztos\u00edtottak. Ilyenkor j\u00f6n el a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3 ideje: az ima, a szertart\u00e1s, a zajos \u00fcnnepl\u00e9s, \u00e9s persze a f\u00e9lelem, hogy tal\u00e1n m\u00e1r ez sem el\u00e9g. Hogy a Hideg szellem tov\u00e1bbra is hallgat, \u00e9s nem v\u00e1laszt \u00faj idar\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n T\u00fcske megmozdult a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l, k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dott hozz\u00e1. Riena \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen a bund\u00e1j\u00e1ra tette a kez\u00e9t. A farkas meleg volt \u00e9s \u00e9l\u0151 \u2013 val\u00f3s\u00e1gosabb, mint az idar\u00e1kr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 t\u00f6rt\u00e9netek.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Ak\u00e1rhogy is \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl Bren \u2013, Telev\u00e9lyben \u2013 a v\u00e1s\u00e1ri l\u00e1rm\u00e1n t\u00fal \u2013 mindenki ugyanazt akarja majd. Egy jelet. <\/p>\n\n\n\n Riena lassan kif\u00fajta a leveg\u0151t. Egy jel. Elgondolkodott: hogy is n\u00e9zne az ki? Egy j\u00f3l id\u0151z\u00edtett villan\u00e1s az \u00e9gb\u0151l, hogy mindenki megnyugodjon: l\u00e1m, itt az idara. Tal\u00e1n reped\u00e9s fut majd v\u00e9gig a falon, azt\u00e1n mag\u00e1t\u00f3l \u00f6sszeforr. Vagy az idara egyszer\u0171en csak kil\u00e9p a h\u00f3es\u00e9sb\u0151l, egy piros z\u00e1szl\u00f3t lengetve maga el\u0151tt. Csakhogy tapasztalata szerint a vil\u00e1g nem \u00edgy ad jeleket. A fal nem forr \u00f6ssze mag\u00e1t\u00f3l, \u00e9s az idar\u00e1k pedig nem z\u00e1szl\u00f3val \u00e9rkeznek.<\/p>\n\n\n\n A hideg belekapott az arc\u00e1ba, mire a balj\u00f3s gondolat szertefoszlott.<\/p>\n\n\n\n Mikor oldalra pillantott, \u00e9szrevette, hogy Bren a v\u00e1ll\u00e1t a sz\u00e1n oldal\u00e1nak vetette, a feje kiss\u00e9 el\u0151rebukott. El\u0151sz\u00f6r azt hitte, csak elmer\u00fclt a gondolataiban \u2013 a tekintete f\u00e9lig lehunyva, az arca szokatlanul nyugodt volt. Azt\u00e1n a sz\u00e1n d\u00f6ccent egy nagyobbat, mire a feje tomp\u00e1n a deszk\u00e1nak koccant. Nem riadt fel. Csak motyogott valamit az orra alatt (Riena nem \u00e9rtette, pontosan mit, de valamif\u00e9le k\u00e1romkod\u00e1sra tippelt). Elaludt.<\/p>\n\n\n\n Egy ideig m\u00e9g figyelte Brent. Alv\u00e1s k\u00f6zben elt\u0171nt az arc\u00e1r\u00f3l az a sz\u00f6gletess\u00e9g, amely \u00e9bren ott fesz\u00fclt rajta. A sz\u00e1ja sarka ellazult, a homlok\u00e1n kisimult a r\u00e1nc. Szinte kisfi\u00fas volt \u00edgy \u2013 meglep\u0151en v\u00e9dtelennek t\u0171nt. Milyen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, hogy az \u00e9bren viselt k\u00f6nnyed g\u00fany \u00e9s f\u00e9lmosoly m\u00f6g\u00f6tt ennyi f\u00e1radts\u00e1g \u00e9s csend rejt\u0151zik. Mik\u00f6zben ezen t\u00f6prengett, hagyta, hogy a sz\u00e1n ring\u00e1sa ism\u00e9telten kisim\u00edtsa a gondolatait.<\/p>\n\n\n\n A karav\u00e1n tov\u00e1bb haladt Telev\u00e9ly fel\u00e9, a h\u00f3mez\u0151n \u00e1t. A f\u00e1k fekete t\u00f6rzsei sebesen suhantak el mellett\u00fck, mint valami hallgatag, \u00e9jjeli \u0151rs\u00e9g. A csillagok lassan el\u0151b\u00fajtak a felh\u0151k k\u00f6z\u00fcl. A h\u00f3 halv\u00e1nyan visszaverte a Hold f\u00e9ny\u00e9t, a karav\u00e1n \u00e1rny\u00e9ka megny\u00falt, \u00e9s a sz\u00e1nok egyenletes csikorg\u00e1sa beleolvadt az \u00e9jszaka zaj\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n Riena m\u00e1r maga is f\u00e9l\u00e1lomban volt, amikor a ring\u00e1s hirtelen megv\u00e1ltozott.<\/p>\n\n\n\n Nem a szok\u00e1sos, egyenletes z\u00f6kken\u0151 volt, amely id\u0151r\u0151l id\u0151re finoman dobott egyet a sz\u00e1non. El\u0151bb egy \u00e9les, sz\u00e1raz reccsen\u00e9s hallatszott valahonnan el\u00f6lr\u0151l, majd a r\u00e1nt\u00e1s v\u00e9gigfutott a k\u00f6teleken, a deszk\u00e1kon, a karav\u00e1n eg\u00e9sz test\u00e9n. A sz\u00e1n megugrott, oldalra cs\u00faszott, mire Riena ijedten a deszk\u00e1kba kapaszkodott.<\/p>\n\n\n\n \u2013 A fagyott pokol \u00f6rd\u00f6gei! \u2013 ki\u00e1ltott fel Bren f\u00e9l\u00e1lomban, \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen Riena fel\u00e9 kapott.<\/p>\n\n\n\n A sz\u00e1n vesz\u00e9lyesen megbillent. A rakom\u00e1ny a j\u00e1rm\u0171 oldalfala fel\u00e9 cs\u00faszott, a ponyva alatt recsegve-ropogva egym\u00e1snak \u00fct\u0151dtek a l\u00e1d\u00e1k \u00e9s zs\u00e1kok. Egy nagyobb hord\u00f3 kibillent a hely\u00e9r\u0151l, \u00e9s lassan, de feltart\u00f3ztathatatlanul gurulni kezdett.<\/p>\n\n\n\n Egy \u00e9les, n\u0151i sikoly has\u00edtott a leveg\u0151be. A kend\u0151s asszony volt az, aki olyan bizalmatlanul m\u00e9regette \u0151ket a karav\u00e1n indul\u00e1sakor. A sz\u00e1n billen\u00e9se miatt a n\u0151 elvesztette az egyens\u00faly\u00e1t, \u00e9s kics\u00faszott kez\u00e9b\u0151l a kisfia keze, aki megbotlott. Ekkor \u2013 mintha mindez nem lett volna m\u00e9g el\u00e9g \u2013 a hord\u00f3 tompa d\u00f6ng\u00e9ssel neki\u00fct\u0151d\u00f6tt egy l\u00e1d\u00e1nak, majd ir\u00e1nyt v\u00e1ltva m\u00e9g gyorsabban indult meg a deszk\u00e1kon, egyenesen a f\u00f6ldre zuhant kisfi\u00fa ir\u00e1ny\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n \u2013 A francba! \u2013 mordult fel Bren, aki m\u00e1r hat\u00e1rozottan \u00e9bren volt.<\/p>\n\n\n\n T\u00fcske \u2013 mintha olvasott volna a gondolataiban \u2013 felpattant, \u00e9s egy ruganyos mozdulattal el\u0151re vetette mag\u00e1t. A teste szinte v\u00edzszintesen suhant v\u00e9gig a sz\u00e1n padl\u00f3j\u00e1n, a karma megcsikordult a fagyott f\u00e1n. Egy szempillant\u00e1s alatt a kisfi\u00fa el\u0151tt termett, \u00e9s oldal\u00e1val a gurul\u00f3 hord\u00f3 \u00fatj\u00e1t \u00e1llta. Az \u00e1llat teste megremegett a becsap\u00f3d\u00e1s erej\u00e9t\u0151l, de nem t\u00e1g\u00edtott.<\/p>\n\n\n\n Bren azonnal T\u00fcske ut\u00e1n ugrott, t\u00e9rddel cs\u00faszott v\u00e9gig a deszk\u00e1kon, majd v\u00e1llb\u00f3l nekifesz\u00fclt a hord\u00f3nak. A fa recsegett, a hord\u00f3 s\u00falya r\u00e1nehezedett mindkett\u0151j\u00fckre. Bren fogai k\u00f6z\u00f6tt k\u00e1romkodott, ahogy igyekezett teljes tests\u00faly\u00e1val megvetni mag\u00e1t a padl\u00f3n.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Riena! \u2013 ki\u00e1ltott h\u00e1tra. \u2013 A k\u00f6lyk\u00f6t!<\/p>\n\n\n\n Riena, mintha egy m\u00e9lys\u00e9gesen m\u00e9ly \u00e1lomb\u00f3l t\u00e9rt volna mag\u00e1hoz, azonnal a hord\u00f3 fel\u00e9 ugrott.<\/p>\n\n\n\n A sz\u00e1n m\u00e9g mindig ferd\u00e9n \u00e1llt, a deszk\u00e1k cs\u00fasz\u00f3sak voltak, \u00edgy jobb h\u00edj\u00e1n n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b vetette el\u0151re mag\u00e1t, a hord\u00f3 ir\u00e1ny\u00e1ba. A kisfi\u00fa a f\u00f6ld\u00f6n fek\u00fcdt, hal\u00e1lra dermedten, mik\u00f6zben az anyja sz\u00fcntelen\u00fcl sikoltozott. Riena megragadta a kisfi\u00fa kab\u00e1tj\u00e1nak gall\u00e9rj\u00e1t, \u00e9s teljes erej\u00e9b\u0151l oldalra r\u00e1ntotta. A lend\u00fclet mindkett\u0151j\u00fcket f\u00e9lresodorta; a deszk\u00e1k kem\u00e9nyen a t\u00e9rd\u00e9be v\u00e1gtak, a leveg\u0151 n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercre kiszorult a t\u00fcdej\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Engedd! \u2013 ord\u00edtott Bren a farkas fel\u00e9, alig egy m\u00e1sodperccel k\u00e9s\u0151bb, mire T\u00fcske egyetlen, vill\u00e1mgyors mozdulattal elrugaszkodott a hord\u00f3t\u00f3l. Bren is oldalra vetette mag\u00e1t, a hord\u00f3 pedig vadul nekil\u00f3dult, \u00e1tgurult azon a ponton, ahol az im\u00e9nt m\u00e9g a kisfi\u00fa fek\u00fcdt, majd a sz\u00e1n perem\u00e9nek csap\u00f3dott. A fa megreccsent, de kib\u00edrta. A hord\u00f3 f\u00e9lrebillent, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl tompa d\u00f6nd\u00fcl\u00e9ssel meg\u00e1llt.<\/p>\n\n\n\n Egy sz\u00edvdobban\u00e1snyi csend k\u00f6vetkezett.<\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n a vil\u00e1g ism\u00e9t mozg\u00e1sba lend\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n A r\u00f6nkszarvasok idegesen f\u00fajtak, a k\u00f6telek megcsattantak, valaki k\u00e1romkodott a karav\u00e1n elej\u00e9r\u0151l. A kend\u0151s asszony t\u00e9rden cs\u00faszva vet\u0151d\u00f6tt oda a fi\u00e1hoz, mintha att\u00f3l tartana, hogy a hord\u00f3 b\u00e1rmelyik pillanatban \u00fajra megindulhatna. V\u00e9gigfuttatta remeg\u0151 kez\u00e9t a kisfi\u00fa arc\u00e1n, v\u00e1ll\u00e1n, karj\u00e1n \u2013 mintha \u00edgy akart volna meggy\u0151z\u0151dni arr\u00f3l, hogy eg\u00e9szben van.<\/p>\n\n\n\n A kisfi\u00fa eleinte k\u0151v\u00e9 dermedve \u00e1llt \u2013 azt\u00e1n lassan, ahogy az anyja keze v\u00e9gigsim\u00edtott az arc\u00e1n, pislogott egyet. Az \u00e1lla remegett, de nem s\u00edrt.<\/p>\n\n\n\n Id\u0151k\u00f6zben Bren is felt\u00e1p\u00e1szkodott, leporolta a nadr\u00e1gj\u00e1t, majd egy pillanatra a farkasra n\u00e9zett.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Sz\u00e9p volt \u2013 morogta halkan. Ezut\u00e1n Rien\u00e1hoz fordult. A szok\u00e1sos f\u00e9lmosolynak ez alkalommal nyoma sem volt az arc\u00e1n; a tekintete gyorsan v\u00e9gigfutott rajta \u2013 a t\u00e9rd\u00e9n, a kez\u00e9n \u2013, mintha s\u00e9r\u00fcl\u00e9seket keresne.<\/p>\n\n\n\n \u2013 J\u00f3l vagy? \u2013 k\u00e9rdezte. \u2013 Nem \u00fct\u00f6tted meg magad?<\/p>\n\n\n\n Riena megr\u00e1zta a fej\u00e9t. Felt\u00e9rdelt, ujjaival m\u00e9g mindig g\u00f6rcs\u00f6sen a kisfi\u00fa kab\u00e1tj\u00e1t szor\u00edtotta. A gyerek r\u00e1n\u00e9zett, majd tekintet\u00e9vel T\u00fcsk\u00e9t kereste. Nem f\u00e9lelemmel, hanem csod\u00e1lattal.<\/p>\n\n\n\n Az asszony keze \u2013 m\u00e9g mindig remegve \u2013 megkereste Rien\u00e1\u00e9t. Riena szinte riadtan engedte el a fi\u00fa gall\u00e9rj\u00e1t. A keszty\u0171j\u00e9n kereszt\u00fcl is \u00e9rezte a n\u0151 ujjainak meleg\u00e9t a b\u0151r\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n \u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u2013 suttogta az asszony.<\/p>\n\n\n\n Riena nem felelt. Biccentett egyet, azt\u00e1n lassan kih\u00fazta a kez\u00e9t az asszony szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l, \u00e9s kiegyenesedett. A t\u00e9rde sajgott, \u00e9s csak most vette \u00e9szre, milyen er\u0151sen dobog a sz\u00edve.<\/p>\n\n\n\n A sz\u00e1n t\u00fals\u00f3 oldal\u00e1n egy z\u00f6m\u00f6k f\u00e9rfi k\u00e1romkodva pr\u00f3b\u00e1lt kim\u00e1szni k\u00e9t felborult l\u00e1da al\u00f3l, mik\u00f6zben egy id\u0151s asszony a mellkas\u00e1hoz szor\u00edtott egy v\u00e1szonzs\u00e1kot, mintha abban volna minden f\u00f6ldi kincse.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Mi t\u00f6rt\u00e9nt? \u2013 hallatszott valahonnan el\u00f6lr\u0151l egy inger\u00fclt hang.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Az egyik sz\u00e1n keresztgerend\u00e1ja megadta mag\u00e1t! \u2013 ki\u00e1ltotta valaki.<\/p>\n\n\n\n A karav\u00e1n hossz\u00fa teste d\u00f6gl\u00f6tt k\u00edgy\u00f3k\u00e9nt hevert a h\u00f3ban. El\u00f6lr\u0151l ki\u00e1lt\u00e1sok hallatszottak h\u00e1tra, l\u00e1mp\u00e1sok f\u00e9nye imbolygott a havon, \u00e9s a r\u00f6nkszarvasok idegesen f\u00fajtattak a hidegben.<\/p>\n\n\n\n A cserzett arc\u00fa vezet\u0151 \u2013 ugyanaz, akinek Bren a kis b\u0151rersz\u00e9nyt a mark\u00e1ba nyomta \u2013 v\u00e9gigcaplatott a sz\u00e1nok mellett, \u00e9s lekuporodott a s\u00e9r\u00fclt keresztgerend\u00e1hoz. Sok\u00e1ig n\u00e9zte, ujj\u00e1val v\u00e9gigsim\u00edtott a repedt f\u00e1n, azt\u00e1n felegyenesedett, \u00e9s egyetlen t\u00f6m\u00f6r k\u00e1romkod\u00e1ssal foglalta \u00f6ssze a v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Ma m\u00e1r nem megy\u00fcnk tov\u00e1bb \u2013 tette hozz\u00e1. \u2013 Ezt s\u00f6t\u00e9tben nem lehet kicser\u00e9lni.<\/p>\n\n\n\n Riena alig hallotta, amit a f\u00e9rfi mondott. Hirtelen bevillant: a zs\u00e1kja \u2013 hol volt a zs\u00e1kja?<\/p>\n\n\n\n A baleset k\u00f6zben kicsavarodott a kez\u00e9b\u0151l, az\u00f3ta annyi minden t\u00f6rt\u00e9nt, hogy m\u00e9g csak sz\u00e1mot sem vetett vele. Tekintete kapkodva p\u00e1szt\u00e1zta a sz\u00e9tcs\u00faszott rakom\u00e1nyt \u2013 a l\u00e1d\u00e1kat, a f\u00e9lig leszakadt ponyv\u00e1t \u00e9s \u00f6sszegubancol\u00f3dott k\u00f6teleket. N\u00e9h\u00e1ny sz\u00edvdobban\u00e1snyi pillanat ut\u00e1n metal\u00e1lta, amit keresett: a zs\u00e1k k\u00e9t megd\u0151lt l\u00e1da k\u00f6z\u00e9 esve hevert, f\u00e9lig a ponyva al\u00e1 gy\u0171r\u0151dve.<\/p>\n\n\n\n Odak\u00faszott \u00e9rte, \u00e9s amikor v\u00e9gre el\u00e9rte, kit\u00e9pte a l\u00e1d\u00e1k fogs\u00e1g\u00e1b\u00f3l. Reszket\u0151 ujjakkal szor\u00edtotta a mellkas\u00e1hoz. Csak akkor engedte ki a leveg\u0151t, amikor a v\u00e1sznon \u00e1t meg\u00e9rezte az egyik kehely ismer\u0151s, h\u0171v\u00f6s k\u00f6rvonal\u00e1t. Addig \u00e9szre sem vette, hogy visszatartotta a l\u00e9legzet\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n Bren tekintete egy pillanatra a zs\u00e1kra siklott, azt\u00e1n vissza Rien\u00e1ra; nem sz\u00f3lt semmit, de a hallgat\u00e1sa \u00e9pp el\u00e9g vil\u00e1gosan jelezte, hogy pontosan \u00e9rti, mi\u00e9rt szor\u00edtja mag\u00e1hoz olyan riadtan.<\/p>\n\n\n\n A nap m\u00e1r r\u00e9ges-r\u00e9g lebukott a h\u00f3mez\u0151k m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s a hideg minden perccel m\u00e9lyebbre k\u00faszott a ruh\u00e1juk al\u00e1. A karav\u00e1n vezet\u0151je r\u00f6vid, katon\u00e1s utas\u00edt\u00e1sokat osztogatott. Akinek volt s\u00e1tra \u00e9s el\u00e9g b\u00e1tors\u00e1ga hozz\u00e1, az a sz\u00e1nok mellett verhetett t\u00e1bort. Akinek nem, az a k\u00f6zeli faluban kereshetett mened\u00e9ket \u2013 alig negyed\u00f3r\u00e1nyi j\u00e1r\u00e1sra, a domb t\u00faloldal\u00e1n, ahol n\u00e9h\u00e1ny halv\u00e1ny f\u00e9ny pisl\u00e1kolt a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben.<\/p>\n\n\n\n Riena \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen ism\u00e9t a zs\u00e1kj\u00e1hoz ny\u00falt, \u00e9s m\u00e9g szorosabban mag\u00e1hoz vonta. M\u00e1r a gondolatt\u00f3l is \u00f6sszeszorult a gyomra, hogy idegenek k\u00f6z\u00f6tt, ny\u00edlt t\u00e1bort\u0171z mellett t\u00f6ltse az \u00e9jszak\u00e1t, mik\u00f6zben a holmija karny\u00fajt\u00e1snyira hever b\u00e1rkit\u0151l.<\/p>\n\n\n\n Bren mintha olvasott volna a gondolataiban. Felhajtotta a kab\u00e1tja gall\u00e9rj\u00e1t, majd a domb fel\u00e9 biccentett.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Van ott egy fogad\u00f3 \u2013 mondta alig hallhat\u00f3an. \u2013 Tet\u0151 a fejed f\u00f6l\u00f6tt, rendes \u00e1gy, tal\u00e1n m\u00e9g egy t\u00e1l meleg leves is. \u00c9s nem kell eg\u00e9sz \u00e9jjel f\u00e9l szemmel aludnod att\u00f3l tartva, hogy valaki belen\u00e9z a zs\u00e1kodba.<\/p>\n\n\n\n Azzal megveregette T\u00fcske oldal\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n \u2013 Gyere, \u00f6regfi\u00fa. Neked sem \u00e1rt egy kis meleg.<\/p>\n\n\n\n Riena habozott. A fogad\u00f3 p\u00e9nzbe ker\u00fclt, \u0151 pedig m\u00e1r \u00edgy is tartozott Brennek a karav\u00e1non v\u00e1ltott hely\u00e9rt. A gondolat kellemetlen\u00fcl b\u00f6kte, ak\u00e1r egy kavics a csizm\u00e1j\u00e1ban, amit hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1l figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyni.<\/p>\n\n\n\n \u2013 M\u00e1r \u00edgy is tartozom neked \u2013 mondta. \u2013 A karav\u00e1nt is te fizetted.<\/p>\n\n\n\n Bren legyintett, mint aki nem \u00e9rti, mi\u00e9rt kell ezt egy\u00e1ltal\u00e1n sz\u00f3ba hozni.<\/p>\n\n\n\n