{"id":113,"date":"2026-08-16T12:00:00","date_gmt":"2026-08-16T10:00:00","guid":{"rendered":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/?post_type=fcn_chapter&p=113"},"modified":"2026-09-08T23:15:52","modified_gmt":"2026-09-08T21:15:52","slug":"3-a-szarvas-valasztasa","status":"publish","type":"fcn_chapter","link":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/story\/mezsgyek-leanya\/3-a-szarvas-valasztasa\/","title":{"rendered":"3. A szarvas v\u00e1laszt\u00e1sa"},"content":{"rendered":"\n

A f\u00e9rfi nem akkor lett igaz\u00e1n vesz\u00e9lyes, amikor k\u00e9ssel t\u00e1madt r\u00e1juk, hanem amikor \u00e9letben maradt. Ezt Riena akkor \u00e9rtette meg, amikor Bren m\u00e1r a harmadik csom\u00f3t h\u00fazta szorosra az idegen csukl\u00f3j\u00e1n. Mozdulatai gyorsak voltak, pontosak, csendesek. Nem k\u00e1romkodott. Nem tr\u00e9f\u00e1lkozott. M\u00e9g T\u00fcsk\u00e9hez sem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem, pedig a farkas v\u00e9gig ott \u00e1llt mellette, lehajtott fejjel, vicsorg\u00f3 pof\u00e1val, \u00e9s \u00fagy figyelte az eszm\u00e9letlen f\u00e9rfit, mintha csak arra v\u00e1rna, hogy \u00fajra megmozduljon.<\/p>\n\n\n\n

A l\u00e1mp\u00e1s f\u00e9nye reszketett az ist\u00e1ll\u00f3 fal\u00e1n. A szalma k\u00f6z\u00f6tt apr\u00f3 v\u00e9rfoltok s\u00f6t\u00e9tlettek. A szarvasok m\u00e1r elcsendesedtek, de id\u0151nk\u00e9nt egyik\u00fck idegesen megr\u00e1zta a fej\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

Riena az egyik gerend\u00e1nak t\u00e1maszkodva \u00fclt, kez\u00e9t az \u00e1lla al\u00e1 szor\u00edtott rongyon tartva. A seb nem volt m\u00e9ly, ezt Bren m\u00e1r legal\u00e1bb k\u00e9tszer elmondta, a f\u00e1jdalom azonban ott l\u00fcktetett a b\u0151re alatt, \u00e9lesen \u00e9s makacsul, minden nyel\u00e9sn\u00e9l, minden l\u00e9legzetv\u00e9teln\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

Megt\u00e9p\u00e1zott kend\u0151je m\u00e9g mindig a f\u00f6ld\u00f6n hevert, \u00f6sszegy\u0171rve, v\u00e9res szalmadarabok k\u00f6z\u00e9 tapadva. A haja szabadon omlott a v\u00e1ll\u00e1ra. A pecs\u00e9t pedig ott derengett az alkarja bels\u0151 fel\u00e9n, gy\u00f6ngyh\u00e1zfeh\u00e9r vonalakkal, hogy aki egyszer megl\u00e1tja, ne tudja t\u00f6bb\u00e9 elfelejteni.<\/p>\n\n\n\n

A csukly\u00e1s f\u00e9rfi megl\u00e1tta.<\/p>\n\n\n\n

Bren egy vastagabb rongyot tekert a t\u00e1mad\u00f3 sz\u00e1ja k\u00f6r\u00e9, olyan szorosan, hogy az alak feje oldalra billent t\u0151le.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem \u00f6lhetj\u00fck meg \u2013 mondta Riena halkan. A hangja rekedt volt. Idegennek t\u0171nt a saj\u00e1t f\u00fcl\u00e9nek.<\/p>\n\n\n\n

Bren keze meg\u00e1llt egy pillanatra a csom\u00f3n. Nem n\u00e9zett r\u00e1 azonnal. El\u0151bb megh\u00fazta a rongy v\u00e9g\u00e9t, ellen\u0151rizte, hogy tart-e, azt\u00e1n lassan felegyenesedett. A szeme alatt s\u00f6t\u00e9t \u00e1rny\u00e9k \u00fclt, az arca m\u00e9g mindig kem\u00e9ny volt, de a tekintete, amikor v\u00e9gre Rien\u00e1ra emelte, nyugalmat \u00e1rasztott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem is fogjuk. De l\u00e1tta az alkarodon a jelet. A hajad… arr\u00f3l nem is besz\u00e9lve. \u2013 Riena \u00e9rezte, hogy a f\u00e9rfi tekintete egy pillanatra meg\u00e1llapodik a v\u00e1ll\u00e1ra oml\u00f3 v\u00f6r\u00f6s tincseken. \u2013 Lehet, hogy nem tudja pontosan, mit l\u00e1tott, de el\u00e9g sokat tud ahhoz, hogy bajt hozzon r\u00e1nk \u2013 folytatta v\u00e9g\u00fcl. \u2013 Hamarosan tov\u00e1bb indul a karav\u00e1n Telev\u00e9ly fel\u00e9. Addig id\u0151t nyer\u00fcnk. Ut\u00e1na pedig rem\u00e9nyked\u00fcnk, hogy mire megtal\u00e1lj\u00e1k, m\u00e1r el\u00e9g messze j\u00e1runk.<\/p>\n\n\n\n

Ezut\u00e1n Bren egy nagyobb sz\u00e9naboglya m\u00f6g\u00e9 vonszolta a t\u00e1mad\u00f3t, oda, ahol az ist\u00e1ll\u00f3 legs\u00f6t\u00e9tebb r\u00e9sze kezd\u0151d\u00f6tt. A szalma susogott, sz\u00e1razon zizegett, ahogy Bren betakarta vele az eszm\u00e9letlen testet. Nem hagyott szabadon egyetlen teny\u00e9rnyi foltot sem: mire v\u00e9gzett, a test teljesen elt\u0171nt a sz\u00e9na alatt, \u00e9s aki nem tudta, mit keressen, csak egy form\u00e1tlan sz\u00e9nakazalt l\u00e1tott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor innent\u0151l h\u00e1trafel\u00e9 is n\u00e9z\u00fcnk \u2013 jegyezte meg Riena keser\u0171 hangon. \u2013 Ez a terved?<\/p>\n\n\n\n

Bren sz\u00e1ja sarka megrezzent, de nem lett bel\u0151le mosoly.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c1ltal\u00e1ban enn\u00e9l rosszabb terveim vannak.<\/p>\n\n\n\n

Riena fel akart nevetni, de a mozdulatt\u00f3l belenyilallt a f\u00e1jdalom az \u00e1ll\u00e1ba. Felszisszent.<\/p>\n\n\n\n

Bren azonnal odasietett hozz\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ne mozgasd!<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ha m\u00e9g egyszer ezt mondod\u2026<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor mi lesz? Megharapsz valakit? \u2013 utalt vissza az els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1suk el\u0151tt t\u00f6rt\u00e9ntekre.<\/p>\n\n\n\n

Riena r\u00e1emelte a szem\u00e9t. A f\u00e9rfi arc\u00e1n v\u00e9gre felbukkant valami a r\u00e9gi pimaszs\u00e1gb\u00f3l, de csak halv\u00e1nyan. Mintha \u0151 maga sem merte volna teljesen visszaengedni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Csak azt, aki meg\u00e9rdemli \u2013 felelte Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor igyekszem a j\u00f3 oldalon maradni.<\/p>\n\n\n\n

Egy pillanatig csend lett k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Nem b\u00e9k\u00e9s csend. Nem is k\u00ednos. Ink\u00e1bb olyan, amelyben t\u00fal sok kimondatlan dolog gy\u0171lt \u00f6ssze. Bren ekkor valamit a kez\u00e9be nyomott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezt vedd fel! \u2013 utas\u00edtotta.<\/p>\n\n\n\n

Egy sapka volt. Durva, s\u00f6t\u00e9t gyapj\u00fab\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt, a sz\u00e9le kopott, az egyik oldal\u00e1n \u00fcgyetlen \u00f6lt\u00e9sekkel jav\u00edtott\u00e1k. Nem volt sz\u00e9p. K\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben tiszta sem. De vastag volt, \u00e9s ha el\u00e9g m\u00e9lyen a homlok\u00e1ba h\u00fazza, tal\u00e1n al\u00e1 tudja gy\u0171rni a haj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Neked is sz\u00fcks\u00e9ged lehet r\u00e1 \u2013 visszakozott a n\u0151.<\/p>\n\n\n\n

Bren v\u00e1llat vont.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nekem nincs v\u00f6r\u00f6s hajam, ami miatt f\u00e9l Forosz\u00e1ly m\u00e1gly\u00e1t rakna al\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n

Riena ujjai r\u00e1szorultak a sapk\u00e1ra. Bren ezt \u00e9szrevehette, mert a k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban f\u00e9lren\u00e9zett. A sz\u00e1ja megfesz\u00fclt, mintha vissza akarn\u00e1 sz\u00edvni, amit mondott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00dagy \u00e9rtem \u2013 tette hozz\u00e1 rekedtebben \u2013, nem \u00e1rt, ha nem a hajad az els\u0151 dolog, amit az emberek megl\u00e1tnak.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tudom \u2013 ismerte el Riena, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl felvette a sapk\u00e1t. T\u00fal nagy volt r\u00e1, a szeg\u00e9lye majdnem a szem\u00e9be cs\u00faszott. Bren egy pillanatig n\u00e9zte, azt\u00e1n k\u00f6zelebb l\u00e9pett, de nem ny\u00falt hozz\u00e1 azonnal.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Szabad?<\/p>\n\n\n\n

Riena meglep\u0151d\u00f6tt a k\u00e9rd\u00e9sen, de b\u00f3lintott. Bren \u00f3vatosan igaz\u00edtott a sapka sz\u00e9l\u00e9n, \u00fagy h\u00fazta le oldalt, hogy a v\u00f6r\u00f6s tincseket teljesen al\u00e1 lehessen t\u0171rni. Az ujjai alig \u00e9rtek hozz\u00e1, m\u00e9gis a n\u0151 eg\u00e9sz teste megfesz\u00fclt. Nem az\u00e9rt, mert f\u00e9lt. Ink\u00e1bb mert nem szokott hozz\u00e1, hogy valaki hozz\u00e1\u00e9rjen, f\u0151leg nem a haj\u00e1hoz.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00cdgy j\u00f3 \u2013 l\u00e9pett el t\u0151le a f\u00e9rfi.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00dagy n\u00e9zek ki, mint egy beteg hal\u00e1szfi\u00fa?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Az nagy el\u0151rel\u00e9p\u00e9s lenne. A beteg hal\u00e1szfi\u00fak ut\u00e1n ritk\u00e1n indul boszork\u00e1nyhajsza.<\/p>\n\n\n\n

Riena r\u00e1 akart v\u00e1gni valamit, de a sz\u00f3 elakadt benne. F\u00e9l k\u00e9zzel nagy nehezen mag\u00e1ra h\u00fazta a r\u00f6nkszarvas h\u00e1t\u00e1r\u00f3l  id\u0151k\u00f6zben visszaszerzett kab\u00e1tot, amelynek ujja ism\u00e9t biztos takar\u00e1sba bor\u00edtotta a pecs\u00e9tet, \u00e1m a sz\u00f6vet alatt mintha folyamatosan izzott volna a karj\u00e1ba \u00e9getett jel, hi\u00e1ba t\u0171nt el a szem el\u0151l. Tekintete akaratlanul is a billog hely\u00e9re siklott. Bren k\u00f6vette a pillant\u00e1s\u00e1t, \u00e9s l\u00e1tszott rajta, hogy egy k\u00e9rd\u00e9st m\u00e9rlegel. Riena \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, megk\u00f6nny\u00edti a dolg\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem az, aminek l\u00e1tszik \u2013 sz\u00f6gezte le halkan.<\/p>\n\n\n\n

Bren nem mozdult, n\u00e9h\u00e1ny pillanatig mintha azt m\u00e9rlegelte volna, visszak\u00e9rdezzen-e.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ki tette ezt veled? \u2013 n\u00e9zett a n\u0151 szem\u00e9be.<\/p>\n\n\n\n

Riena nyelt egyet. Az \u00e1lla alatt a seb belenyilallt a mozdulatba, de ez most szinte megnyugtat\u00f3 volt. K\u00e9zzelfoghat\u00f3 f\u00e1jdalom. Egyszer\u0171. Olyasmi, aminek volt hat\u00e1ra, oka, ideje. A pecs\u00e9t t\u00f6rt\u00e9nete nem ilyen volt. Az a f\u00e1jdalom sosem \u00e9rt v\u00e9get.<\/p>\n\n\n\n

\u201eHat\u00e9ves voltam.\u201d Ez lett volna az els\u0151 mondat. Vagy az, hogy \u201eNem \u00e9n v\u00e1lasztottam.\u201d Vagy az, hogy \u201eValaki r\u00e1m \u00e9gette, mik\u00f6zben azt mondta, megmenti vele a lelkemet.\u201d A szavak ott torl\u00f3dtak a tork\u00e1ban, rendezetlen\u00fcl \u00e9s fullaszt\u00f3an, mintha mind egyszerre akarn\u00e1nak megsz\u00f6kni, azt\u00e1n m\u00e9gis visszavonul\u00f3t f\u00fajtak. Egy pillanatra elt\u0171nt el\u0151le az ist\u00e1ll\u00f3, Bren alakja \u00e9s a l\u00e1mp\u00e1s reszket\u0151 f\u00e9nye. Hely\u00fck\u00f6n nedves k\u0151falak derengtek fel, fekete gyertyal\u00e1ngok, egy f\u00e9rfihang monoton mormol\u00e1sa \u2013 egy ima, amely ink\u00e1bb fenyeget\u00e9snek hangzott. \u00c9s valahol mindezek alatt a saj\u00e1t gyerekkori zih\u00e1l\u00e1sa. Riena lehunyta a szem\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem tudom most elmondani \u2013 suttogta, \u00e9s el\u00f6nt\u00f6tte a sz\u00e9gyen. Gy\u0171l\u00f6lte ezt. Gy\u0171l\u00f6lte, hogy amikor v\u00e9gre valaki nem fordult el t\u0151le, k\u00e9ptelen volt egyenesen besz\u00e9lni. Gy\u0171l\u00f6lte, hogy a m\u00faltja m\u00e9g mindig a tork\u00e1n tartotta a kez\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

Bren sok\u00e1ig nem v\u00e1laszolt. Amikor megsz\u00f3lalt, a hangja eg\u00e9szen m\u00e1s volt, mint az im\u00e9nt. Halkabb. Kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9les.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem kell most azonnal v\u00e1laszolnod.<\/p>\n\n\n\n

Riena feln\u00e9zett r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 De biztosan tudni akarod az igazat… \u00e9s meg is \u00e9rdemled.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igen, tudni akarom, \u00e9s tudnom is kell \u2013 hagyta j\u00f3v\u00e1 Bren hat\u00e1rozottan. \u2013 L\u00e1ttam, amit l\u00e1ttam. \u00c9s nem fogok \u00fagy tenni, mintha nem sz\u00e1m\u00edtana. Az a f\u00e9rfi sem fog \u00fagy tenni. Ha kiszabadul, ha valaki r\u00e1tal\u00e1l, ha besz\u00e9lni kezd\u2026 \u2013 a sz\u00e9naboglya fel\u00e9 pillantott, amely m\u00f6g\u00f6tt a t\u00e1mad\u00f3 teste lapult \u2013 akkor j\u00f3 lenne tudnom, milyen bajt hoz ut\u00e1nunk.<\/p>\n\n\n\n

Riena \u00f6sszeszor\u00edtotta az ujjait.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ut\u00e1nam \u2013 motyogta. \u2013 Nem ut\u00e1nunk.<\/p>\n\n\n\n

A f\u00e9rfi arca egy pillanatra teljesen mozdulatlann\u00e1 v\u00e1lt. Kisv\u00e1rtatva kif\u00fajta a leveg\u0151t az orr\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezt majd akkor megbesz\u00e9lj\u00fck, amikor m\u00e1r nem \u00fagy n\u00e9zel ki, mint aki b\u00e1rmelyik pillanatban el\u00e1julhat.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem fogok el\u00e1julni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Meggy\u0151z\u0151. Addig is kapaszkodj valamibe!<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Bren.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Riena.<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 gyilkos pillant\u00e1st vetett r\u00e1, de nem volt benne el\u00e9g er\u0151, hogy tov\u00e1bb vitatkozzon. Bren ezt nyilv\u00e1n pontosan l\u00e1tta, mert halv\u00e1nyan elmosolyodott. Nem g\u00fanyosan. Ez ideges\u00edt\u0151bb volt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Felmegy\u00fcnk \u2013 mondta. \u2013 Alszol p\u00e1r \u00f3r\u00e1t. \u00c9n is alszom valamennyit. T\u00fcske \u0151rk\u00f6dik, ha a bar\u00e1tunk id\u0151 el\u0151tt mocorogni kezdene, \u00e9rtes\u00fclni fogunk r\u00f3la.<\/p>\n\n\n\n

Riena h\u00e1l\u00e1san pillantott az \u00e1llat fel\u00e9, aki mintha minden szavukat \u00e9rtette volna. A homlok\u00e1ba h\u00fazta a sapk\u00e1t, azt\u00e1n lassan felt\u00e1p\u00e1szkodott. A mozdulat t\u00fal gyorsra siker\u00fclt. A vil\u00e1g egy pillanatra megd\u0151lt vele. A l\u00e1mp\u00e1s f\u00e9nye hossz\u00fa cs\u00edkokra ny\u00falt, a sz\u00e9na \u00e9s a talajt takar\u00f3 szalma s\u00e1rga foltjai \u00f6sszefolytak a szeme el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n

Bren keze azonnal megjelent a karja mellett, de nem ragadta meg. Csak ott volt, k\u00e9szen arra, hogy megtartsa, ha kell.<\/p>\n\n\n\n

Ez is \u00faj volt.<\/p>\n\n\n\n

Riena egy pillanatig n\u00e9zte azt a kezet. A v\u00e9res b\u00fctyk\u00f6ket, a lila \u00e9s z\u00f6ld foltokat, a repedt b\u0151rt. Azt\u00e1n elfogadta a seg\u00edts\u00e9get. Csak annyira, hogy ne essen el. Bren nem sz\u00f3lt semmit, \u00e9s ez\u00e9rt Riena h\u00e1l\u00e1s volt neki.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e1r \u00e9pp elindultak volna, amikor a n\u0151 megtorpant.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A k\u00e9sem \u2013 szaladt ki a sz\u00e1j\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n

Bren r\u00e1n\u00e9zett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A k\u00e9sed?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Elejtettem, amikor r\u00e1m t\u00e1madt. Ott kell lennie valahol, az itat\u00f3v\u00f6d\u00f6r mellett. Fel tudn\u00e1d venni?<\/p>\n\n\n\n

Bren leguggolt, f\u00e9lres\u00f6p\u00f6rt n\u00e9h\u00e1ny \u00f6sszetapadt szalmasz\u00e1lat, majd r\u00f6vid keresg\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n meg is tal\u00e1lta, amit keresett. A penge hidegen f\u00e9nylett a kez\u00e9ben. N\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercig forgatta az ujjai k\u00f6z\u00f6tt. A sz\u00e1ja sarka alig \u00e9szrevehet\u0151en megmozdult.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Sz\u00e9p darab \u2013 jegyezte meg.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem felelt, csak \u00e1tvette t\u0151le a k\u00e9st, \u00e9s visszacs\u00fasztatta a csizm\u00e1ja sz\u00e1r\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n

A kij\u00e1rathoz \u00e9rve Bren m\u00e9g egyszer visszan\u00e9zett az ist\u00e1ll\u00f3ba. A sz\u00e9naboglya m\u00f6g\u00fcl tov\u00e1bbra sem hallatszott semmi. El\u00e9gedetten b\u00f3lintott. A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban T\u00fcske fel\u00e1llt, hangtalanul els\u00e9t\u00e1lt mellett\u00fck, majd kil\u00e9pett az \u00e9jszak\u00e1ba. Mire Riena \u00e9s Bren utol\u00e9rt\u00e9k, a farkas m\u00e1r az ist\u00e1ll\u00f3 oldal\u00e1n\u00e1l fek\u00fcdt, a fal t\u00f6v\u00e9ben felgy\u00fclemlett h\u00f3torlaszban telepedett le, f\u00e9lig a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe h\u00faz\u00f3dva. Fej\u00e9t az ist\u00e1ll\u00f3 bej\u00e1rata fel\u00e9 ford\u00edtotta, f\u00fclei pedig id\u0151r\u0151l id\u0151re megrezzentek a legapr\u00f3bb neszre is.<\/p>\n\n\n\n

Bren egy pillanatig figyelte a farkast, azt\u00e1n el\u00e9gedetten biccentett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Gyer\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

A fogad\u00f3 f\u00f6ldszintj\u00e9n m\u00e1r csak a kialv\u00f3 kandall\u00f3 parazsa derengett. A sz\u00e9keket felrakt\u00e1k az asztalokra, a s\u00f6nt\u00e9s m\u00f6g\u00f6tt senki sem \u00e1llt. Sz\u00f3tlanul mentek fel a keskeny l\u00e9pcs\u0151n.<\/p>\n\n\n\n

Mire a padl\u00e1sszob\u00e1ba \u00e9rtek, Riena \u00fagy \u00e9rezte, minden ereje elfogyott.<\/p>\n\n\n\n

Bren becsukta az ajt\u00f3t, majd elford\u00edtotta a reteszt. Ezut\u00e1n az apr\u00f3 k\u00e1lyh\u00e1hoz l\u00e9pett, \u00e9s a t\u0171z marad\u00e9k\u00e1t kezdte piszk\u00e1lni. A par\u00e1zs n\u00e9h\u00e1ny pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n v\u00f6r\u00f6sen felizzott, majd apr\u00f3 l\u00e1ng csapott fel bel\u0151le.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Fek\u00fcdj le \u2013 mondta an\u00e9lk\u00fcl, hogy h\u00e1tran\u00e9zett volna.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem ellenkezett. Ler\u00fagta a csizm\u00e1j\u00e1t, \u00e9s v\u00e9gigny\u00falt az \u00e1gyon, de nem h\u00fazta mag\u00e1ra r\u00f6gt\u00f6n a takar\u00f3t. A csizm\u00e1ja sz\u00e1r\u00e1b\u00f3l kivett k\u00e9st az \u00e1gya mell\u00e9 tette, olyan k\u00f6zel, hogy el\u00e9rje, ha sz\u00fcks\u00e9g lenne r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

Bren ezt \u00e9szrevette, de nem komment\u00e1lta. A k\u00e1lyha mell\u0151l odah\u00fazta a h\u00e1roml\u00e1b\u00fa sz\u00e9ket az ajt\u00f3hoz, azt\u00e1n le\u00fclt r\u00e1. H\u00e1t\u00e1t a falnak vetette, karj\u00e1t \u00f6sszefonta.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Te nem alszol? \u2013 k\u00e9rdezte Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Fogok.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A sz\u00e9ken?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Aludtam m\u00e1r rosszabb helyen is.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Egy hal\u00e1szb\u00e1rk\u00e1n, k\u00e9t hord\u00f3 romlott hering k\u00f6z\u00f6tt \u2013 id\u00e9zte fel Riena.<\/p>\n\n\n\n

Bren el\u00e9gedetten vigyorgott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 L\u00e1tod? Figyelsz r\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem k\u00e9rdezett t\u00f6bbet. Lehunyta a szem\u00e9t, majd p\u00e1r perccel \u2013 vagy ki tudja, tal\u00e1n \u00f3r\u00e1kkal \u2013 k\u00e9s\u0151bb r\u00e9snyire nyitott szemh\u00e9j\u00e1n kereszt\u00fcl l\u00e1tta, hogy Bren ugyanott \u00fclt, ahol kor\u00e1bban. Karj\u00e1t \u00f6sszefonta a mellkasa el\u0151tt, fej\u00e9t a falnak t\u00e1masztotta. Ha aludt is, csak olyan k\u00f6nny\u0171 \u00e1lomban, amelyb\u0151l egyetlen nesz is fel\u00e9breszthette volna.<\/p>\n\n\n\n

Valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s nyugalom t\u00f6lt\u00f6tte el.<\/p>\n\n\n\n

*<\/p>\n\n\n\n

Amikor \u00fajra kinyitotta a szem\u00e9t, a padl\u00e1sszoba ablak\u00e1n m\u00e1r sz\u00fcrk\u00e9sfeh\u00e9r f\u00e9ny sz\u0171r\u0151d\u00f6tt be. Nem tudta, mennyit aludhatott. Csak azt, hogy a f\u00e1jdalom tomp\u00e1bb lett. Az \u00e1lla m\u00e9g mindig l\u00fcktetett, de m\u00e1r nem minden l\u00e9legzetv\u00e9teln\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

Bren nem volt a sz\u00e9ken.<\/p>\n\n\n\n

A h\u00e1roml\u00e1b\u00fa \u00fcl\u0151ke az ajt\u00f3 mellett \u00e1llt, de \u00fcresen. A k\u00e1lyh\u00e1ban frissen rakott t\u0171z pattogott, a szob\u00e1ban enyhe feny\u0151gyanta-illat terjengett. Az \u00e1gy mellett egy darab keny\u00e9r, egy szelet f\u00fcst\u00f6lt h\u00fas \u00e9s egy b\u00f6gre g\u0151z\u00f6lg\u0151 ital v\u00e1rta.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 V\u00e9gre fel\u00e9bredt\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

Bren \u00e9ppen ekkor l\u00e9pett be a szob\u00e1ba. V\u00e1ll\u00e1r\u00f3l les\u00f6p\u00f6rte a havat; kez\u00e9ben egy kopott b\u0151rzacsk\u00f3t szorongatott, amelynek a sz\u00e1j\u00e1t viaszos zsineg fogott \u00f6ssze. Nem magyar\u00e1zta meg, mi van benne, csak letette a mosd\u00f3t\u00e1l perem\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mennyi az id\u0151? \u2013 k\u00e9rdezte Riena rekedten.<\/p>\n\n\n\n

Bren az ablak fel\u00e9 biccentett, ahol a s\u00e1padt napkorong \u00e9pp csak egy teny\u00e9rnyivel k\u00faszott a h\u00e1ztet\u0151k f\u00f6l\u00e9, vizeny\u0151s f\u00e9nyt sz\u00f3rva a h\u00f3ra.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 R\u00f6videsen indulnunk kell, k\u00fcl\u00f6nben a karav\u00e1n n\u00e9lk\u00fcl\u00fcnk megy tov\u00e1bb. M\u00e1r megjav\u00edtott\u00e1k a sz\u00e1n keresztgerend\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Riena egy pillanat alatt fel\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A t\u00e1mad\u00f3…<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9desdeden alszik, mint egy j\u00f3llakott csecsem\u0151 \u2013mondta Bren megnyugtat\u00f3an. \u2013 Ne agg\u00f3dj, gondom volt r\u00e1, hogy egyhamar ne legyen kedve felkelni. A h\u00e1ts\u00f3 \u00e1ll\u00e1s am\u00fagy is ki\u00fcr\u00fcl, amint a szarvasokat befogj\u00e1k, az \u00fcres ist\u00e1ll\u00f3hoz pedig senki nem megy ki a hidegben, am\u00edg a karav\u00e1n \u00faton van \u2013 mire r\u00e1bukkannak, mi m\u00e1r r\u00e9g a s\u00edks\u00e1gon z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u00fcnk. T\u00fcske is visszaj\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n

A farkas bizony\u00e1ra meghallotta a nev\u00e9t, mert felemelte a fej\u00e9t a k\u00e1lyha mell\u0151l. Egy hossz\u00fa pillanatig Rien\u00e1t f\u00fcrk\u00e9szte, azt\u00e1n lassan felt\u00e1p\u00e1szkodott, odaballagott az \u00e1gyhoz, \u00e9s nedves orr\u00e1t a l\u00e1ny kez\u00e9hez nyomta. Meleg lehelete v\u00e9gigsim\u00edtott Riena ujjain. A n\u0151t elfogta a sz\u00e9gyen. Tegnap este, amikor a f\u00e9lelem \u00e9s a f\u00e1jdalom elbor\u00edtotta, nagyon cs\u00fany\u00e1n r\u00e1ripakodott T\u00fcsk\u00e9re, pedig a farkas csak v\u00e9deni pr\u00f3b\u00e1lta. A l\u00e1ny \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen v\u00e9gigsim\u00edtott az \u00e1llat jobb f\u00fcl\u00e9n. T\u00fcske nem h\u00faz\u00f3dott el; \u00e9pp ellenkez\u0151leg, a tenyer\u00e9be d\u00f6nt\u00f6tte a fej\u00e9t, \u00e9s el\u00e9gedetten hunyta le a szem\u00e9t. V\u00e9g\u00fcl lehuppant a fekhely t\u00f6v\u00e9ben, eg\u00e9szen k\u00f6zel, mintha \u0151rk\u00f6dni akarna felette. Ahogy Riena eln\u00e9zte az \u00f6sszeg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6d\u00f6tt \u00e1llatot, valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s, meleg bizonyoss\u00e1g telepedett a mellkas\u00e1ra. Nem \u00e9rtette, honnan j\u00f6n: mintha nem tegnap este tal\u00e1lkoztak volna el\u0151sz\u00f6r, hanem r\u00e9ges-r\u00e9g, egy olyan id\u0151ben, amelyr\u0151l valahogyan megfeledkezett. Ostobas\u00e1g, korholta mag\u00e1t \u2013 egy farkas, semmi t\u00f6bb \u2013, \u00e9s m\u00e9gsem tudta ler\u00e1zni az \u00e9rz\u00e9st: mintha valami l\u00e1thatatlan sz\u00e1l f\u0171zn\u00e9 \u0151ket egym\u00e1shoz, amelyet nem \u0151 font, \u00e9s k\u00e9ptelen kibogozni. H\u00e1l\u00e1san pillantott az \u00e1llat fel\u00e9. Csak ekkor vette \u00e9szre, mennyire \u00e9hes. Az \u00e1gy v\u00e9g\u00e9ben v\u00e1rakoz\u00f3 keny\u00e9r\u00e9rt ny\u00falt, \u00e9s beleharapott \u2013 a h\u00e9ja m\u00e9g \u0151rizte a t\u0171z meleg\u00e9t, \u00e9s az els\u0151 falat olyan j\u00f3lesett, hogy egy pillanatra lehunyta a szem\u00e9t. A f\u00fcst\u00f6lt h\u00fast apr\u00f3, \u00f3vatos falatokban r\u00e1gcs\u00e1lta el, nehogy t\u00fals\u00e1gosan megfesz\u00edtse a sajg\u00f3 \u00e1ll\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Ev\u00e9s k\u00f6zben mag\u00e1n \u00e9rezte Bren tekintet\u00e9t. A f\u00e9rfi az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak d\u0151lve figyelte, karj\u00e1t \u00f6sszefonva a mellkasa el\u0151tt, arc\u00e1n azzal a nehezen olvashat\u00f3 kifejez\u00e9ssel, amelyr\u0151l Riena m\u00e9g mindig nem tudta eld\u00f6nteni, mit takar. Amikor a pillant\u00e1suk tal\u00e1lkozott, Bren nem kapta el a tekintet\u00e9t \u2013 csak enyh\u00e9n f\u00e9lrebiccentette a fej\u00e9t, mintha mondani akarna valamit, de azt\u00e1n m\u00e9gsem sz\u00f3lalt meg.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u2013 motyogta a n\u0151 k\u00e9t falat k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n

Bren v\u00e1llat vont, mintha nem lenne eml\u00edt\u00e9sre m\u00e9lt\u00f3 a dolog.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ne nekem. A fogad\u00f3s feles\u00e9ge s\u00fct\u00f6tte a kenyeret.<\/p>\n\n\n\n

Riena felhorkant.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Gondolom, az\u00e9rt fizett\u00e9l \u00e9rte.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez is egy lehet\u0151s\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n

Riena akaratlanul is elmosolyodott. J\u00f3lesett, hogy a f\u00e9rfi \u00fajra a r\u00e9gi \u00f6nmaga volt \u2013 vagy legal\u00e1bbis k\u00f6zeledett fel\u00e9. Az \u00e9jszaka fesz\u00fclts\u00e9ge ugyan m\u00e9g ott vibr\u00e1lt k\u00f6z\u00f6tt\u00fck, de m\u00e1r nem nehezedett r\u00e1juk ugyanazzal a s\u00fallyal. V\u00e9g\u00fcl a g\u0151z\u00f6lg\u0151 b\u00f6gr\u00e9\u00e9rt ny\u00falt. Belekortyolt, de azonnal meg is b\u00e1nta. Keser\u0171 ital volt, valami f\u00f6ld\u00edz\u0171, cs\u00edp\u0151s ut\u00f3\u00edzzel, mintha megr\u00e1gott fak\u00e9rget \u00f6bl\u00edtett volna le vele. Elh\u00fazta a sz\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mi ez, Bren? \u2013 k\u00e9rdezte, \u00e9s gyanakodva a b\u00f6gr\u00e9be pillantott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Az \u00edze t\u00e9nyleg borzalmas \u2013 ismerte el a f\u00e9rfi. \u2013 Viszont mire a karav\u00e1nhoz \u00e9r\u00fcnk, al\u00e1bbhagy t\u0151le a l\u00fcktet\u00e9s az \u00e1lladban.<\/p>\n\n\n\n

Riena finoman kitapintotta az \u00e1ll\u00e1n l\u00e9v\u0151 v\u00e1g\u00e1st az ujjaival \u2013 meg\u00e1llap\u00edtotta, hogy t\u00e9nyleg nem lehetett t\u00fal m\u00e9ly, mert b\u00e1r m\u00e9g l\u00fcktetett, m\u00e1r el is kezdett behegedni. Fintorogva, n\u00e9h\u00e1ny hatalmas korttyal legy\u0171rte a marad\u00e9k ital\u00e1t. Az \u00edze m\u00e9g ut\u00e1na is ott \u00fclt a tork\u00e1ban, de a melege lassan sz\u00e9t\u00e1radt a mellkas\u00e1ban, \u00e9s ett\u0151l valamivel k\u00f6nnyebbnek \u00e9rezte mag\u00e1t. V\u00e9g\u00fcl felh\u00fazta a csizm\u00e1j\u00e1t, a k\u00e9s\u00e9t pedig visszacs\u00fasztatta a sz\u00e1r\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n

K\u00f6r\u00fclbel\u00fcl f\u00e9l \u00f3r\u00e1val k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r a karav\u00e1n v\u00e9g\u00e9n z\u00f6tyk\u00f6l\u0151dtek. A reggeli \u00e9gbolt \u00f3lomsz\u00fcrke volt, a frissen hullott h\u00f3 tompa csillog\u00e1ssal bor\u00edtotta be a befagyott utat. A r\u00f6nkszarvasok egyenletes ritmusban h\u00fazt\u00e1k a megrakott sz\u00e1nokat. Miel\u0151tt felsz\u00e1lltak az utols\u00f3 sz\u00e1nra, Riena v\u00e9gigfuttatta a tekintet\u00e9t az utasokon. A gyermeknek, akit Brennel tegnap a felborult sz\u00e1n rakom\u00e1nya el\u0151l r\u00e1ntottak el, nyoma sem volt sehol, ahogy az anyj\u00e1nak sem. Brenen \u00e9s rajta k\u00edv\u00fcl mind\u00f6ssze h\u00e1rom alak gubbasztott a l\u00e1d\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt. P\u00e1ran tal\u00e1n a tegnapi baleset ut\u00e1n gondolt\u00e1k meg magukat, \u00e9s d\u00f6nt\u00f6ttek \u00fagy, hogy m\u00e9gsem v\u00e1gnak neki Telev\u00e9lynek, ahol a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3t tartj\u00e1k \u2013 futott \u00e1t Rien\u00e1n a gondolat. Nem hib\u00e1ztatta volna \u0151ket \u00e9rte.<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 a sapk\u00e1t m\u00e9lyen a homlok\u00e1ba h\u00fazta. Minden alkalommal, amikor a karav\u00e1n valamelyik tagja fel\u00e9 fordult, \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen \u00f6ssz\u00e9bb kuporodott.<\/p>\n\n\n\n

Egy id\u0151 ut\u00e1n Bren halkan megsz\u00f3lalt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Laz\u00edts! Ha \u00fagy viselkedsz, mint aki rejteget valamit, az nem seg\u00edt a helyzet\u00fcnk\u00f6n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Hasznos tan\u00e1cs \u2013 d\u00fcnny\u00f6gte Riena a sapk\u00e1ja al\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tudom \u2013 felelte Bren. \u2013 N\u00e9ha m\u00e9g engem is meglep, milyen b\u00f6lcsess\u00e9gek j\u00f6nnek ki a sz\u00e1mon.<\/p>\n\n\n\n

Riena halkan felhorkant, de az\u00e9rt engedelmeskedett. Kicsit lejjebb engedte a v\u00e1ll\u00e1t, \u00e9s kev\u00e9sb\u00e9 h\u00fazta \u00f6ssze mag\u00e1t a kab\u00e1tja alatt. Tov\u00e1bbra sem volt azonban nyugodt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00f6nny\u0171 laz\u00edt\u00e1sr\u00f3l papolni. Tegnap este te is \u00fagy n\u00e9zt\u00e9l r\u00e1m, mintha a saj\u00e1t k\u00eds\u00e9rteted l\u00e9pett volna be az ajt\u00f3n \u2013 jegyezte meg sz\u00e1razon, mire Bren arca egy pillanatra megfesz\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Jogos \u2013 mondta kisv\u00e1rtatva.<\/p>\n\n\n\n

Riena meglepetten n\u00e9zett r\u00e1, nem sz\u00e1m\u00edtott ilyen \u0151szinte v\u00e1laszra.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem tagadom \u2013 folytatta a f\u00e9rfi. \u2013 Val\u00f3ban \u00fagy n\u00e9zhettem r\u00e1d.<\/p>\n\n\n\n

Elhallgatott. Tekintete egy pillanatra elr\u00e9vedt a h\u00f3mez\u0151n, \u00e1llkapcsa megfesz\u00fclt. \u00dagy t\u0171nt, mondani akar m\u00e9g valamit. A sz\u00e1ja r\u00e9snyire ny\u00edlt, azt\u00e1n \u00fajra \u00f6sszez\u00e1rult. V\u00e9g\u00fcl csak halkan kif\u00fajta a leveg\u0151t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A hajamban egy\u00e9bk\u00e9nt nincs semmi k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u2013 t\u00f6rte meg v\u00e9g\u00fcl a n\u0151 a csendet. \u2013 \u00cdgy sz\u00fclettem. Ami\u00f3ta csak az eszemet tudom, ilyen sz\u00edn\u0171.<\/p>\n\n\n\n

Bren fel\u00e9 fordult, arra sz\u00e1m\u00edtott, valamif\u00e9le hitetlenked\u00e9s \u00fcl ki az arc\u00e1ra, elv\u00e9gre a v\u00f6r\u00f6s haj tulajdonk\u00e9ppen t\u00e9nyleg furcsas\u00e1gnak sz\u00e1m\u00edtott Forosz\u00e1lyban. Ellent\u00e9tben a fal t\u00faloldal\u00e1val, ahol \u00e1ll\u00edt\u00f3lag minden m\u00e1sodik embernek v\u00f6r\u00f6s vagy r\u00e9zsz\u00edn\u0171 haja van. A forosz\u00e1lyiak szem\u00e9ben ez\u00e9rt ez a hajsz\u00edn a Falon t\u00fali vil\u00e1got jelentette: a t\u00fczet, az ellens\u00e9get, mindazt, amit\u0151l gyermekkorukt\u00f3l kezdve \u00f3vakodni tan\u00edtott\u00e1k \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n

Bren azonban csak \u00e1llta a tekintet\u00e9t. Nem l\u00e1tszott rajta sem hitetlenked\u00e9s, sem r\u00e9m\u00fclet; \u00fagy hallgatta, ahogy az ember egy t\u00f6rt\u00e9netet hallgat v\u00e9gig, amelynek m\u00e9g nem \u00e9rti minden r\u00e9szlet\u00e9t, de meg akarja \u00e9rteni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Egy\u00e9bk\u00e9nt \u2013 jegyezte meg l\u00e1tsz\u00f3lag mell\u00e9kesen \u2013, szerintem j\u00f3l \u00e1ll.<\/p>\n\n\n\n

Riena \u00e9rtetlen\u00fcl n\u00e9zett r\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Micsoda?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A v\u00f6r\u00f6s. Sosem l\u00e1ttam m\u00e9g v\u00f6r\u00f6s hajat. Szebb, mint amilyennek elk\u00e9pzeltem.<\/p>\n\n\n\n

Riena egy pillanatra megfeledkezett a hidegr\u0151l. \u00c9vek \u00f3ta csak ugyanazokat a szavakat hallotta a haj\u00e1r\u00f3l. \u00c1tok. \u00d3men. Boszork\u00e1nyjel. Vesz\u00e9ly.<\/em> \u00c9s most… Sz\u00e9p.<\/em> Nem eml\u00e9kezett r\u00e1, valaha kimondta volna ezt a sz\u00f3t valaki, aki kend\u0151 n\u00e9lk\u00fcl l\u00e1tta.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem kell udvariaskodnod \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl, tal\u00e1n kiss\u00e9 \u00e9lesebben, mint szerette volna.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem szok\u00e1som \u2013 felelte a f\u00e9rfi komoly hangon.<\/p>\n\n\n\n

A tekintet\u00fck egy pillanatra \u00f6sszetal\u00e1lkozott.<\/p>\n\n\n\n

Bren nem mosolygott. Nem pr\u00f3b\u00e1lta zavarba hozni. Egyszer\u0171en csak \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1, mint aki kimondott egy nyilv\u00e1nval\u00f3 t\u00e9nyt. Riena elford\u00edtotta a fej\u00e9t. A h\u00f3mez\u0151t kezdte figyelni, de gondolatai eg\u00e9szen m\u00e1sfele j\u00e1rtak. A mellkas\u00e1ban furcsa melegs\u00e9g terjedt sz\u00e9t, \u00e9s bosszantotta, hogy nem tudta eld\u00f6nteni, a keser\u0171 f\u0151zet vagy Bren szavai okozt\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n

A f\u00e9rfi m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny pillanatig hallgatott, tekintete elr\u00e9vedt a karav\u00e1n el\u0151tt h\u00faz\u00f3d\u00f3 feh\u00e9r \u00faton.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Min\u00e9l t\u00f6bbet gondolkodom rajta, ann\u00e1l kev\u00e9sb\u00e9 \u00e9rtem \u2013 fakadt ki v\u00e9g\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n

Riena k\u00e9rd\u0151en fordult fel\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mit?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezt az eg\u00e9sz ostobas\u00e1got a hajaddal.<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 sz\u00e1ja megfesz\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Az emberek sok mindent\u0151l f\u00e9lnek, ami elt\u00e9r\u0151 a megszokott\u00f3l \u2013 mondta halkan.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Csakhogy ennek nincs \u00e9rtelme. \u2013 Bren \u00f6sszer\u00e1ncolta a homlok\u00e1t. \u2013 Azt mondj\u00e1k, a v\u00f6r\u00f6s haj Talorma szimb\u00f3luma. Hogy t\u00fczet hordoz, roml\u00e1st, mindazt, ami nem tartozik ide.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nagyj\u00e1b\u00f3l \u2013 nyugt\u00e1zta Riena, mik\u00f6zben a keszty\u0171j\u00e9be b\u00fajtatott ujjait ny\u00fajtogatta.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Te m\u00e9gis k\u00e9pes vagy engedelmess\u00e9gre b\u00edrni a hideget \u2013 suttogta Bren olyan halkan, hogy szinte a sz\u00e1j\u00e1r\u00f3l kellett leolvasni a szavakat. \u2013 L\u00e1ttam, miket k\u00e9sz\u00edtesz. A k\u00e9st is, amit a csizm\u00e1dban tartasz… J\u00f3 a s\u00falya, pontos az egyens\u00falya. \u00c9s penge\u00e9les. Lefogadom, hogy szinte lehetetlen elt\u00f6rni. \u2013 El\u0151r\u00e9bb hajolt, alkarj\u00e1t a t\u00e9rd\u00e9re t\u00e1masztotta. Amikor \u00fajra megsz\u00f3lalt, a hangereje alig emelkedett a sz\u00e1n talpainak surrog\u00e1sa f\u00f6l\u00e9. \u2013 Azt akarom mondani, hogy benned egy\u00e9rtelm\u0171en ott van a Hideg szellem ereje. Ha valami val\u00f3ban Talorm\u00e1hoz k\u00f6tne, nem \u00e9pp ennek az ellenkez\u0151j\u00e9t kellene l\u00e1tnom?<\/p>\n\n\n\n

Riena gyomra \u00f6sszer\u00e1ndult.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tal\u00e1n \u2013 mondta bizonytalanul.<\/p>\n\n\n\n

Egy darabig csak a sz\u00e1ntalpak surrog\u00e1sa hallatszott. Riena a bal keszty\u0171je szeg\u00e9ly\u00e9t h\u00fazogatta, apr\u00f3, ideges mozdulatokkal, amelyekr\u0151l maga sem tudta, mikor v\u00e1ltak szok\u00e1s\u00e1v\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezek szerint ez az eg\u00e9sz csak egy ostoba babona a v\u00f6r\u00f6s hajjal \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e9g\u00fcl Bren.<\/p>\n\n\n\n

Riena keser\u0171en elmosolyodott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Az emberek t\u00f6bbs\u00e9ge sz\u00e1m\u00e1ra ez j\u00f3val t\u00f6bb, mint babona.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mit \u00e9rtesz ez alatt? \u2013 fordult fel\u00e9 Bren.<\/p>\n\n\n\n

A l\u00e1ny sok\u00e1ig nem v\u00e1laszolt. Tekintete a h\u00f3mez\u0151n bolyongott, majd lassan a saj\u00e1t bal kez\u00e9re siklott. H\u00fcvelykujj\u00e1val v\u00e9gigsim\u00edtott a keszty\u0171 sz\u00e9l\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A hajam miatt kezd\u0151d\u00f6tt… de nem a hajamn\u00e1l \u00e9rt v\u00e9get. Ott van a billog is a karomon, amit te is l\u00e1tt\u00e1l. Sokak szem\u00e9ben ez a k\u00e9t dolog el\u00e9g ahhoz, hogy sz\u00f6rnyetegg\u00e9 v\u00e1ljak a szem\u00fckben \u2013 tette hozz\u00e1 elcsukl\u00f3 hangon. Egy pillanatra megfordult a fej\u00e9ben, hogy elmondja Brennek az eg\u00e9szet, hogy mi is t\u00f6rt\u00e9nt vele gyerekkor\u00e1ban, honnan sz\u00e1rmazik az \u00e9g\u00e9snyom a karj\u00e1n. A szavak ott gy\u0171ltek a tork\u00e1ban, k\u00e9szen arra, hogy v\u00e9gre kimondja \u0151ket, de a legk\u00f6zelebbi utas alig \u00f6t l\u00e9p\u00e9snyire \u00fclt t\u0151l\u00fck; hallotta a sz\u00e1n hajt\u00f3j\u00e1nak a kr\u00e1kog\u00e1s\u00e1t, a sz\u00edjak nyikorg\u00e1s\u00e1t, egy r\u00f6nkszarvas f\u00fajtat\u00e1s\u00e1t. Egy ilyen t\u00f6rt\u00e9netet nem lehetett ott elmondani. \u00c9s k\u00fcl\u00f6nben sem \u00e1llt m\u00e9g r\u00e1 k\u00e9szen. Lenyelte h\u00e1t a t\u00f6rt\u00e9netet, amelybe majdnem belekezdett, \u00e9s hagyta, hogy a csend visszaz\u00e1ruljon k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte.<\/p>\n\n\n\n

Bren arca elkomolyodott, a sz\u00e1ja sz\u00e9le megfesz\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Az emberek hajlamosak f\u00e9lni att\u00f3l, amit nem ismernek. \u00c9s ha elegen f\u00e9lnek ugyanatt\u00f3l a dologt\u00f3l, el\u0151bb-ut\u00f3bb akad, aki ezt a f\u00e9lelmet fegyverk\u00e9nt haszn\u00e1lja fel \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez \u00fagy hangzik, mintha tapasztalatb\u00f3l besz\u00e9ln\u00e9l \u2013 n\u00e9zett r\u00e1 Riena \u0151szinte k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Lehet, hogy csak sok ostoba emberrel tal\u00e1lkoztam.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Lehet \u2013 hagyta r\u00e1 a n\u0151. Jobb keze \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a bal csukl\u00f3ja fel\u00e9 indult, de f\u00e9l\u00faton megtorpant, \u00e9s ink\u00e1bb a kab\u00e1tja szeg\u00e9ly\u00e9t igazgatta meg. Bren l\u00e1that\u00f3an \u00e9szrevette a mozdulatot.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ne agg\u00f3dj, tettem egy \u00edg\u00e9retet, hogy nem faggat\u00f3zom. Legal\u00e1bbis egyel\u0151re \u2013 f\u0171zte hozz\u00e1 v\u00e9g\u00fcl a f\u00e9rfi, \u00e9s kih\u00fazta mag\u00e1t. \u2013 Mindenkinek megvan a maga rakom\u00e1nya. \u00c9n csak azt sz\u00e1ll\u00edtom, amit r\u00e1m b\u00edznak.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez valami karav\u00e1nos b\u00f6lcsess\u00e9g?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Dehogy. A karav\u00e1nosoknak egyetlen mond\u00e1sa van, \u00e9s az \u00edgy hangzik: \u201eMindig legyen n\u00e1lad egy plusz k\u00f6t\u00e9l. El\u0151bb-ut\u00f3bb sz\u00fcks\u00e9ged lesz r\u00e1.\u201d \u2013 Oldalv\u00e1st Rien\u00e1ra sand\u00edtott. \u2013 Tegnap \u00e9jjel p\u00e9ld\u00e1ul kider\u00fclt, nek\u00fcnk mire kellett az a plusz k\u00f6t\u00e9l: hogy a sz\u00e9naboglya m\u00f6g\u00e9 tuszkolva otthagyjunk egy random pasast.<\/p>\n\n\n\n

Riena felhorkant, miel\u0151tt meg\u00e1ll\u00edthatta volna mag\u00e1t, pedig a helyzet cseppet sem adott okot a der\u0171re. Bren nem tett r\u00e1 megjegyz\u00e9st. Az utat figyelte, halv\u00e1ny el\u00e9gedetts\u00e9ggel az arc\u00e1n, mint aki \u00e9pp most nyert meg egy apr\u00f3, kimondatlan fogad\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n

 A sz\u00e1n egyenletesen siklott, a talpak surrog\u00e1sa szinte altat\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt. Sok\u00e1ig egyik\u00fck sem sz\u00f3lalt meg \u00fajra, de ez a csend m\u00e1r nem volt k\u00e9nyelmetlen. Azt\u00e1n a karav\u00e1n felkapaszkodott egy hossz\u00fa, lapos h\u00e1t\u00fa dombra, \u00e9s Bren el\u0151remutatott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ott van.<\/p>\n\n\n\n

A l\u00e1t\u00f3hat\u00e1r perem\u00e9n, ott, ahol az \u00e9g sz\u00fcrk\u00e9je \u00f6ssze\u00e9rt a h\u00f3mez\u0151 feh\u00e9rj\u00e9vel, halv\u00e1nyan, k\u00e9kesen dereng\u0151 vonal h\u00faz\u00f3dott. Riena el\u0151sz\u00f6r felh\u0151nek hitte. Beletelt p\u00e1r percbe, mire a szeme \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtotta a k\u00e9pet, \u00e9s r\u00e1d\u00f6bbent: a halv\u00e1ny vonal nem m\u00e1s, mint a Fal. <\/em>\u00c9s a t\u00f6v\u00e9ben, s\u00f6t\u00e9t pontok sz\u00e9tsz\u00f3rt halmazak\u00e9nt: Telev\u00e9ly.<\/p>\n\n\n\n

Riena sok\u00e1ig k\u00e9ptelen volt levenni r\u00f3la a szem\u00e9t. Annyiszor hallott m\u00e1r Telev\u00e9lyr\u0151l, a Fal t\u00f6v\u00e9ben meg\u00fcl\u0151, legd\u00e9lebben fekv\u0151 keresked\u0151v\u00e1rosr\u00f3l \u2013 a fesztiv\u00e1lr\u00f3l, amelyre \u00e9vente egyszer az eg\u00e9sz orsz\u00e1g \u00f6sszesereglett. De hallani r\u00f3la eg\u00e9szen m\u00e1s volt, mint most, a horizont perem\u00e9n megpillantani. Innen n\u00e9zve nem t\u0171nt k\u00f6zelebbinek egy \u00e1lomn\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mikor \u00e9r\u00fcnk oda? \u2013 k\u00e9rdezte leny\u0171g\u00f6zve.<\/p>\n\n\n\n

Bren hunyorogva m\u00e9rte fel a t\u00e1vols\u00e1got.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Innen? Ha a szarvasok b\u00edrj\u00e1k, holnap d\u00e9lre a v\u00e1rosfalak m\u00f6g\u00f6tt lehet\u00fcnk. \u2013 Megvonta a v\u00e1ll\u00e1t. \u2013 A t\u00f6r\u00f6tt keresztgerenda miatt elment a f\u00e9l napunk, k\u00fcl\u00f6nben m\u00e1r ma \u00e9jjel oda\u00e9rn\u00e9nk. \u00cdgy viszont marad m\u00e9g egy \u00e9jszaka a s\u00edks\u00e1gon.<\/p>\n\n\n\n

Egy \u00e9jszaka. Riena gyomra \u00f6sszeszorult a gondolatra \u2013 nem a hidegt\u0151l, hanem att\u00f3l, amit maguk m\u00f6g\u00f6tt hagytak, egy s\u00f6t\u00e9t ist\u00e1ll\u00f3 sz\u00e9nabogly\u00e1ja m\u00f6g\u00e9 rejtve. Min\u00e9l tov\u00e1bb ny\u00falt az \u00fat, ann\u00e1l t\u00f6bb id\u0151 jutott arra, hogy a t\u00e1mad\u00f3ja fel\u00e9bredjen \u00e9s a nyomukba eredjen. Bren tal\u00e1n \u00e9pp ugyanerre gondolhatott, mert egy pillanatra h\u00e1trapillantott a v\u00e1lla f\u00f6l\u00f6tt, arra, amerr\u0151l j\u00f6ttek, mintha a h\u00f3mez\u0151 vak\u00edt\u00f3 feh\u00e9rj\u00e9ben ki tudn\u00e1 sz\u0171rni az \u00fcld\u00f6z\u0151 alakj\u00e1t a sz\u00e9l kavarta h\u00f3b\u00f3l. A keze k\u00f6zben \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a sz\u00e1n oldal\u00e1hoz sz\u00edjazott k\u00f6t\u00e9lre t\u00e9vedt \u2013 azt\u00e1n mintha \u00e9szbe kapna, visszafordult \u00e9s elvigyorodott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Fel a fejjel \u2013 vigyorodott el. \u2013 A s\u00edks\u00e1gon t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9jszak\u00e1nak megvannak a maga sz\u00e9ps\u00e9gei. P\u00e9ld\u00e1ul nincs tet\u0151, ami r\u00e1d szakadjon. Nincsenek falak, amik k\u00f6z\u00e9 beszorulhatsz.<\/p>\n\n\n\n

Riena \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl is az \u00e9g fel\u00e9 emelte tekintet\u00e9t k\u00ednj\u00e1ban.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Rendben van, rendben \u2013 vette a lapot Bren. \u2013 Akkor mondjuk \u00fagy: a csillagok gy\u00f6ny\u00f6r\u0171ek lesznek, a h\u00f3 puha, T\u00fcske bund\u00e1ja \u00e1tmeleg\u00edt, \u00e9s ha megfagyunk, legal\u00e1bb nem kell t\u00f6bbet agg\u00f3dnunk amiatt, hogy k\u00f6vet-e valaki.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem akart elmosolyodni. T\u00e9nyleg nem. De a sz\u00e1ja sarka m\u00e9gis megrezzent.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Borzalmas vagy.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tudom \u2013 b\u00f3lintott Bren. \u2013 Ez az egyik legmegb\u00edzhat\u00f3bb tulajdons\u00e1gom<\/p>\n\n\n\n

V\u00e9g\u00fcl egyik\u0151j\u00fck sem sz\u00f3lt t\u00f6bbet. Hagyt\u00e1k, hogy a sz\u00e1n ring\u00e1sa lassan elaltassa a f\u00e9lelm\u00fcket \u2013 ahogy a h\u00f3mez\u0151 is elnyelte m\u00f6g\u00f6tt\u00fck az utols\u00f3 falut, egyetlen sz\u00fcrke foltt\u00e1 olvasztva \u00f6ssze a t\u00e1jat.<\/p>\n\n\n\n

A karav\u00e1n nem sokkal alkonyat ut\u00e1n \u00e1llt meg, egy hossz\u00fa h\u00f3f\u00fav\u00e1s sz\u00e9l\u00e1rny\u00e9k\u00e1ban. A sz\u00e9l az \u00e9vek sor\u00e1n embermagas h\u00f3torlaszt p\u00fapozott ide, egy megfagyott hull\u00e1m \u00edv\u00e9t, amelynek \u00e9les taraj\u00e1n m\u00e9g mindig f\u00e1tyolk\u00e9nt f\u00fcst\u00f6lt a felkapott h\u00f3 \u2013 \u00e1m a torlasz t\u00faloldal\u00e1n, a hajlat \u00f6bl\u00e9ben meg\u00fclt a csend, ahov\u00e1 a sz\u00e9ll\u00f6k\u00e9sek m\u00e1r csak elf\u00e1radva, foszl\u00e1nyokban \u00e9rtek el. A hajt\u00f3k egykedv\u0171, begyakorlott mozdulatokkal fogt\u00e1k ki a r\u00f6nkszarvasokat, \u00e9s l\u00e1ttak hozz\u00e1 a t\u00fczek megrak\u00e1s\u00e1hoz. Idekint a t\u0171z nem a k\u00e9nyelmet szolg\u00e1lta, hanem a t\u00fal\u00e9l\u00e9st: a s\u00edks\u00e1gon az \u00e9jszaka nem ismert irgalmat.<\/p>\n\n\n\n

Az utasok sz\u0171kszav\u00fa, gyakorlott rendben rendezkedtek be \u00e9jszak\u00e1ra. A l\u00e1d\u00e1k k\u00f6z\u00fcl el\u0151ker\u00fcltek a vastag, f\u00fcstt\u0151l \u00e9s \u00e1llatszagt\u00f3l \u00e1titatott irh\u00e1k; volt, aki a sz\u00e1n oldal\u00e1nak d\u00f6ntve a j\u00e1rm\u0171 test\u00e9b\u0151l csin\u00e1lt mag\u00e1nak h\u00e1tv\u00e9det a hideg ellen, m\u00e1sok p\u00e1ros\u00e1val h\u00faz\u00f3dtak \u00f6ssze, hogy megossz\u00e1k a test\u00fck meleg\u00e9t. Egy asszony \u00e9s egy f\u00e9rfi egy gyermeket bugyol\u00e1lt a pr\u00e9mek k\u00f6z\u00e9, m\u00edg csak a szeme vil\u00e1g\u00edtott ki a tarka takar\u00f3 al\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n

Riena t\u00e9tov\u00e1n \u00e1llt a sz\u00e1nok \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, \u00e9s nem tudta, hov\u00e1 h\u00faz\u00f3djon. A hajt\u00f3k t\u00fczei k\u00f6r\u00e9 m\u00e1r mind oda\u00fclt valaki, \u00e9s a fel\u00e9 villan\u00f3 pillant\u00e1sokban ott bujk\u00e1lt a szokott gyanakv\u00e1s. Percek teltek el, amikor m\u00e9g mindig azt latolgatta, hov\u00e1 h\u00faz\u00f3djon. Ekkor mell\u00e9 l\u00e9pett Bren. Nem sz\u00f3lt, csak az \u00e1ll\u00e1val a t\u00e1bor sz\u00e9le fel\u00e9 intett, ahol egy maroknyi utas telepedett le egy szer\u00e9nyebb t\u0171z k\u00f6r\u00e9, j\u00f3 messze a hajt\u00f3k nagy, zajos t\u00e1rsas\u00e1g\u00e1t\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Gyere \u2013 mondta. \u2013 Ott kevesebben vannak, \u00e9s kevesebbet is k\u00e9rdeznek. \u2013 Azzal, meg sem v\u00e1rva a v\u00e1laszt, elindult el\u0151re a fagyott h\u00f3ban. Riena k\u00f6vette, ez nem is volt k\u00e9rd\u00e9s. Bren volt az egyetlen, aki mellett n\u00e9mileg biztons\u00e1gban \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9s a zs\u00e1kj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

A kis t\u0171z k\u00f6r\u00fcl n\u00e9gyen-\u00f6ten \u00fcltek. Egy csontos, \u0151sz szak\u00e1ll\u00fa f\u00e9rfi biccentett Brennek, ahogy k\u00f6zelebb \u00e9rtek \u2013 nem bar\u00e1ts\u00e1gosan, ink\u00e1bb \u00fagy, ahogy a sokat l\u00e1tott utasok \u00fcdv\u00f6zlik egym\u00e1st: \u00e9ppen csak annyira, hogy jelezz\u00e9k, nem keresnek se bajt, se t\u00e1rsas\u00e1got. Bren visszabiccentett, \u00e9s le\u00fclt a t\u0171z mell\u00e9 \u00fagy, hogy Riena is elf\u00e9rjen. A l\u00e1ny leereszkedett mell\u00e9, \u00e9s a l\u00e1ngok fel\u00e9 ny\u00fajtotta a tenyer\u00e9t. T\u00fcske hangtalanul telepedett a l\u00e1b\u00e1hoz, \u00e9s a fark\u00e1val k\u00f6rbefonta kettej\u00fcket, mik\u00f6zben megnyugtat\u00f3an morgott, mintha dorombolna \u2013 de ez persze lehetetlen, hiszen a farkasok nem dorombolnak.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Na, ennek a fele sem tr\u00e9fa \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e1ratlanul Bren, \u00e9s tettetett rosszall\u00e1ssal n\u00e9zett az \u00e1llatra. \u2013 \u00c9vek \u00f3ta megosztom vele a vacsor\u00e1mat, f\u00e9l \u00e9jszak\u00e1kat \u00e1tfagyoskodom, mert kisaj\u00e1t\u00edtja a takar\u00f3t, erre az els\u0151 adand\u00f3 alkalommal \u00e1tp\u00e1rtol egy csinos archoz. T\u00fcske, ez \u00e1rul\u00e1s.<\/p>\n\n\n\n

A farkas, aki \u00e1ltal\u00e1ban olyan \u00e9rt\u0151n reag\u00e1l minden emberi sz\u00f3ra, most m\u00e9g csak fel sem emelte a fej\u00e9t. Mind\u00f6ssze morrant egyet, \u00e9s m\u00e9g k\u00e9nyelmesebben ny\u00fajt\u00f3zott el Riena csizm\u00e1ja mellett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 L\u00e1tod? M\u00e9g csak nem is tagadja \u2013 t\u00e1rta sz\u00e9t a karj\u00e1t Bren.<\/p>\n\n\n\n

Riena elmosolyodott, \u00e9s gyeng\u00e9den megvakarta T\u00fcske f\u00fcl\u00e9nek t\u00f6v\u00e9t. Egy ideig csak a t\u0171z pattog\u00e1s\u00e1t hallgatt\u00e1k, meg a sz\u00e9l t\u00e1voli s\u00f3haj\u00e1t a h\u00f3torlasz taraj\u00e1n. Azt\u00e1n hirtelen esz\u00e9be jutott, amit Bren mondott a sz\u00e1non, amikor el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tta a kelyhet: a m\u00e1gia vonzza a m\u00e1gi\u00e1t<\/em>. Akkor nem gondolt bele ebbe r\u00e9szletesebben, most azonban, hogy T\u00fcske ott fek\u00fcdt a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l, olyan term\u00e9szetess\u00e9ggel, mintha mindig is oda tartozott volna, elt\u00f6prengett: vajon t\u00e9nyleg ez\u00e9rt vonz\u00f3dik hozz\u00e1 a farkas? Len\u00e9zett az \u00e1llat ez\u00fcst\u00f6s bund\u00e1j\u00e1ra. Nem eml\u00e9kezett r\u00e1, hogy valaha k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben felkeltette volna az \u00e1llatok figyelm\u00e9t. A falusi kuty\u00e1k t\u00f6bbnyire megugatt\u00e1k, a r\u00f6nkszarvasok k\u00f6z\u00f6ny\u00f6sen f\u00fajtattak r\u00e1, a ty\u00fakok pedig pontosan olyan ostob\u00e1n viselkedtek vele is, mint b\u00e1rki m\u00e1ssal. Hab\u00e1r\u2026 Az eml\u00e9k olyan m\u00e9lyr\u0151l bukkant fel, hogy el\u0151sz\u00f6r nem is volt biztos benne, val\u00f3ban az \u00f6v\u00e9. Ink\u00e1bb \u00e1lomnak t\u0171nt: tejfeh\u00e9r k\u00f6d, jeges v\u00edz, a tork\u00e1ba mar\u00f3 hideg, \u00e9s valami nagy, vil\u00e1gos test a part fel\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Egyszer volt egy szarvas \u2013 sz\u00f3lalt meg v\u00e1ratlanul.<\/p>\n\n\n\n

Bren r\u00e1n\u00e9zett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Szarvas?<\/p>\n\n\n\n

Riena a t\u0171zbe b\u00e1mult. A l\u00e1ngok aranysz\u00edn\u0171re festett\u00e9k a keszty\u0171j\u00e9b\u0151l kib\u00fajtatott tenyer\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Kicsi voltam. N\u00e9gy vagy \u00f6t\u00e9ves lehettem. M\u00e9g azel\u0151tt t\u00f6rt\u00e9nt, hogy\u2026 \u2013 Elhallgatott, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a kab\u00e1tujja al\u00e1 rejtett alkarj\u00e1ra szor\u00edtott. \u2013 M\u00e9g azel\u0151tt.<\/em><\/p>\n\n\n\n

Bren jelent\u0151s\u00e9gteljesen b\u00f3lintott, \u00e9s egy hajsz\u00e1lnyit el\u0151r\u00e9bb hajolt, mintha ezzel jelezn\u00e9, hogy \u00e9rti, \u00e9s hallgatja.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 T\u00e9l volt. Persze Forosz\u00e1lyban mindig t\u00e9l van, de ez m\u00e1smilyen volt. Kem\u00e9nyebb. A t\u00f3 jege vastagnak l\u00e1tszott, \u00e9n pedig\u2026 nem tudom, mit kerestem ott. Tal\u00e1n csak \u00e1t akartam menni a t\u00falpartra. Vagy csak cs\u00faszk\u00e1lni akartam a j\u00e9gen, \u0151szint\u00e9n nem tudom.<\/p>\n\n\n\n

A sz\u00e1ja sarka halv\u00e1nyan megr\u00e1ndult, de a mosoly nem tartott sok\u00e1ig.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A k\u00f6vetkez\u0151, amire eml\u00e9kszem, hogy beszakad alattam a j\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n

A t\u0171z pattant egyet. Riena \u00e9rezni v\u00e9lte a jeges, s\u00f6t\u00e9t v\u00edz nyom\u00e1s\u00e1t a feje f\u00f6l\u00f6tt, a j\u00e9gp\u00e1nc\u00e9lon \u00e1tsz\u0171r\u0151d\u0151 f\u00e9nyt, l\u00e1tta saj\u00e1t gyermeki kezeit, ahogy hi\u00e1ba kapar a sima, cs\u00fasz\u00f3s perem ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem eml\u00e9kszem pontosan, hogyan jutottam ki a v\u00edzb\u0151l \u2013 folytatta halkan. \u2013 Csak arra, hogy volt ott egy szarvas. Nem h\u00e9tk\u00f6znapi fajta \u2013 tette hozz\u00e1, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lta pontosan felid\u00e9zni. A r\u00f6nkszarvasok z\u00f6m\u00f6k, nagy test\u0171 j\u00f3sz\u00e1gok; nem v\u00e9letlen\u00fcl haszn\u00e1lj\u00e1k \u0151ket sz\u00e1nh\u00faz\u00e1sra. Ez az eml\u00e9kb\u00e9li \u00e1llat viszont kecses volt, karcs\u00fa \u00e9s k\u00f6nnyed, elk\u00e9peszt\u0151en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171. \u2013 Feh\u00e9r volt. Nem is\u2026 ink\u00e1bb tejfeh\u00e9r. A teste mintha puszta k\u00f6db\u0151l sz\u00fcletett volna. Azt hiszem, lehajolt hozz\u00e1m. Az agancsa olyan volt, mint a d\u00e9rrel bor\u00edtott \u00e1gak. \u00c9n pedig tal\u00e1n belekapaszkodtam. De az is lehet, hogy csak \u00e1lmodtam az eg\u00e9szet \u2013 mosolyodott el kisv\u00e1rtatva, annyira hihetetlennek hangzott m\u00e9g mag\u00e1nak is, amit mond.<\/p>\n\n\n\n

Bren arca elkomolyodott. Ez\u00fattal nem sz\u00f3lt k\u00f6zbe sem tr\u00e9f\u00e1val, sem k\u00e9rd\u00e9ssel.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A falusiak a t\u00f3parton tal\u00e1ltak r\u00e1m \u2013 fejezte be a t\u00f6rt\u00e9netet Riena. \u2013 Csuromvizesen, f\u00e9lig megfagyva. Azt mondt\u00e1k, nagy szerencs\u00e9m volt. Hogy biztosan kim\u00e1sztam valahogy. \u00c9n meg\u2026 sok\u00e1ig azt hittem, t\u00e9nyleg csak k\u00e9pzeltem a szarvast.<\/p>\n\n\n\n

Lepillantott T\u00fcsk\u00e9re. A farkas tov\u00e1bbra is mozdulatlanul fek\u00fcdt a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l, de s\u00e1rga szeme r\u00e9snyire ny\u00edlt, jelezve, hogy nem alszik.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Most m\u00e1r nem tudom \u2013 folytatta Riena \u2013, hogy val\u00f3ban k\u00e9pzeltem-e\u2026 vagy t\u00e9nyleg ott volt.<\/p>\n\n\n\n

Bren egy darabig hallgatott. Azt\u00e1n a t\u0171z fel\u00e9 ford\u00edtotta a tekintet\u00e9t, \u00e9s csak ennyit mondott:<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A gyerekek sok mindent elk\u00e9pzelnek. De a j\u00e9g al\u00f3l kim\u00e1szni egyed\u00fcl\u2026 ahhoz nagy szerencse kell. \u2013 Vagy valami m\u00e1s \u2013 tette hozz\u00e1 elgondolkodva.<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 r\u00e1pillantott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mire gondolsz pontosan?<\/p>\n\n\n\n

Bren v\u00e1llat vont, mintha maga sem tudn\u00e1, mennyire vegye komolyan a saj\u00e1t gondolat\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A r\u00e9gi t\u00f6rt\u00e9netekben mes\u00e9lnek m\u00e1gikus l\u00e9nyekr\u0151l.  Mindenf\u00e9le k\u00fcl\u00f6n\u00f6s teremtm\u00e9nyt eml\u00edtenek. Egyesek szerint valamikor l\u00e9teztek \u00e1llatszellemek. Vaj\u00e1doknak h\u00edvj\u00e1k \u0151ket. Azt mondj\u00e1k, akkor jelennek meg, amikor a Hideg szellem valakit\u2026 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen szemmel tart.<\/p>\n\n\n\n

Riena laposan pislogott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00fcl\u00f6n\u00f6sen szemmel tart?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tudom, tudom. \u00dagy hangzik, mint amit \u00f6regasszonyok tal\u00e1lnak ki, amikor ismeretlen eredet\u0171 gomb\u00e1t f\u0151znek a levesbe. \u2013 Bren megvakarta az \u00e1ll\u00e1t. \u2013 De a mes\u00e9k szerint egy vaj\u00e1d vezeti az idar\u00e1t. Megmutatja neki az utat, figyelmezteti, ha let\u00e9r r\u00f3la. K\u00e9s\u0151bb pedig rajta kereszt\u00fcl tud kapcsolatba l\u00e9pni mag\u00e1val a Hideg szellemmel.<\/p>\n\n\n\n

Riena n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercig csak n\u00e9zte. Azt\u00e1n halkan felnevetett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Sz\u00f3val szerinted, amikor n\u00e9gy vagy \u00f6t\u00e9vesen beszakadt alattam a j\u00e9g, egy idar\u00e1knak j\u00e1r\u00f3 \u00e1llatszellem h\u00fazott ki a v\u00edzb\u0151l?<\/p>\n\n\n\n

Bren sz\u00e1ja sarka megr\u00e1ndult.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Csak azt mondtam, hogy a t\u00f6rt\u00e9netekben l\u00e9teznek ilyen szellemek.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A t\u00f6rt\u00e9netekben az idar\u00e1k is megjelennek, amikor sz\u00fcks\u00e9g van r\u00e1juk \u2013 jegyezte meg Riena sz\u00e1razon. \u2013 Ehhez k\u00e9pest tizenhat \u00e9ve sehol sincs egy sem.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez is igaz.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9s ha a Hideg szellem engem akar vezetgetni, el\u00e9g rosszul csin\u00e1lja.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mert?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mert itt \u00fcl\u00f6k a fagyos puszt\u00e1n, \u00fcres zsebekkel, f\u00e9lig felszak\u00edtott \u00e1llal, egy zs\u00e1knyi \u00e1ruval, amit mostanra legal\u00e1bb h\u00e1rom k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 okb\u00f3l elkobozhatn\u00e1nak, egy sz\u00e9naboglya m\u00f6g\u00e9 rejtett eszm\u00e9letlen f\u00e9rfival a h\u00e1tam m\u00f6g\u00f6tt, mik\u00f6zben eg\u00e9sz gyerekkoromban \u00fagy n\u00e9ztek r\u00e1m az emberek, mintha \u00e9n repeszten\u00e9m meg a falat puszta l\u00e9legzetv\u00e9telemmel \u2013 sziszegte a fogai k\u00f6zt, \u00e9s csak egy pillanatra torpant meg, hogy leveg\u0151t vegyen, miel\u0151tt indulattal nekifutott a folytat\u00e1snak. \u2013 A hajamt\u00f3l eg\u00e9sz Forosz\u00e1ly irt\u00f3zik, a csukl\u00f3mon ott van az ellens\u00e9g pecs\u00e9tje, Telev\u00e9lyig pedig m\u00e9g egy eg\u00e9sz \u00e9jszaka van h\u00e1tra a rideg s\u00edks\u00e1gon. Ha a Hideg szellemnek t\u00e9nyleg van valami terve velem, akkor most az egyszer legyen sz\u00edves \u00f6sszeszedni mag\u00e1t, ide\u00e1llni el\u00e9m, \u00e9s v\u00e9gre vil\u00e1gosan megmondani, merre menjek \u2013 fejezte be mondand\u00f3j\u00e1t leveg\u0151\u00e9rt kapkodva.<\/p>\n\n\n\n

Bren erre m\u00e1r elnevette mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Na, ebben mondjuk van valami. A Hideg szellemnek igencsak er\u0151s idegzettel kellene rendelkeznie, ha t\u00e9ged akarna vezetni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Neki? \u2013 horkant fel Riena. \u2013 Nekem kellen\u00e9nek er\u0151s idegek, ha egy szarvas egyszer csak megjelenne el\u0151ttem, \u00e9s elkezdene parancsokat osztogatni.<\/p>\n\n\n\n

J\u00f3\u00edz\u0171en nevettek mindketten az elk\u00e9pzel\u00e9sen, hogy egy k\u00f6db\u0151l sz\u00fcletett vaj\u00e1d egyszer csak el\u00e9 toppan, \u00fcnnep\u00e9lyesen k\u00f6zli vele, hogy \u0151 majd mostant\u00f3l a helyes \u00fatra vezeti, Riena pedig az els\u0151 h\u00e1rom l\u00e9p\u00e9s ut\u00e1n visszafordul, mert szerinte az \u00e1llat rossz ir\u00e1nyba megy. Miut\u00e1n elf\u00e1radtak a nevet\u00e9st\u0151l, mindketten csendbe burkol\u00f3ztak, de a gondolat ott maradt, mint egy t\u0171hegynyi f\u00e9ny a j\u00e9gp\u00e1nc\u00e9l alatt. A feh\u00e9r szarvas. Egy \u00e1llat, amely tal\u00e1n nem is l\u00e9tezett. Riena a t\u0171zbe n\u00e9zett, \u00e9s er\u0151vel elhessegette a k\u00e9pet. Ostobas\u00e1g. R\u00e1 nem vigy\u00e1znak vaj\u00e1dok. Ami\u00f3ta csak az esz\u00e9t tudja, saj\u00e1t mag\u00e1ra vigy\u00e1z. Nos… tal\u00e1n \u00e9let\u00e9ben most el\u0151sz\u00f6r Bren is itt van neki, m\u00edg el nem v\u00e1lnak \u00fatjaik, v\u00e1rhat\u00f3an a fesztiv\u00e1l ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n

T\u00fcske halkan, m\u00e9lyen s\u00f3hajtott, \u00e9s \u00e1ll\u00e1t Riena csizm\u00e1j\u00e1ra fektette azzal a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s tekintettel, amely l\u00e1tt\u00e1n a n\u0151nek mindig az az \u00e9rz\u00e9se t\u00e1mad, hogy ez a farkas \u00e9rti az emberi besz\u00e9det. V\u00e9gigsim\u00edtott az \u00e1llat bund\u00e1j\u00e1n, majd sok\u00e1ig mindh\u00e1rman hallgattak. Bren a l\u00e1ngokba b\u00e1mult, arc\u00e1n azzal a nehezen olvashat\u00f3 kifejez\u00e9ssel, amit Riena m\u00e1r kezdett megszokni. Azt\u00e1n mintha v\u00e9gre nyugv\u00f3pontra jutott volna valamiben, beny\u00falt a kab\u00e1tja belsej\u00e9be, \u00e9s el\u0151h\u00fazott egy kopott b\u0151rzacsk\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n

Riena azonnal felismerte. Ugyanaz a zacsk\u00f3 volt, amit Bren a fogad\u00f3ban hozott fel a padl\u00e1sszob\u00e1ba, \u00e9s sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl letett a mosd\u00f3t\u00e1l perem\u00e9re \u2013 az, amir\u0151l akkor nem \u00e1rulta el, mi van benne.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezt neked szereztem \u2013 mondta Bren, \u00e9s a n\u0151 fel\u00e9 ny\u00fajtotta.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem ny\u00falt \u00e9rte r\u00f6gt\u00f6n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mi ez?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nyisd ki.<\/p>\n\n\n\n

Kioldotta a viaszos zsineget, \u00e9s a tenyer\u00e9be ford\u00edtotta a zacsk\u00f3 tartalm\u00e1t. Egyetlen nagy \u00e9rme pottyant a tenyer\u00e9be \u2013 nehezebb volt, mint amilyennek l\u00e1tszott, \u00e9s hideg. <\/a>Egyszer\u0171 f\u00e9mb\u0151l volt. A felsz\u00edn\u00e9be finom, sugaras mint\u00e1t v\u00e9stek: egy sok\u00e1g\u00fa, j\u00e9gvir\u00e1ghoz hasonl\u00f3 csillagot, amelynek \u00e1gai egy korona k\u00f6r\u00e9 fon\u00f3dtak. A k\u00f6zep\u00e9n apr\u00f3, m\u00e9ly v\u00e9set\u0171 jel \u00fclt, olyasf\u00e9le, mint egy behunyt szem \u2013 Riena nem ismerte fel, milyen szimb\u00f3lumot l\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A D\u00e9rm\u00edvesek c\u00e9h\u00e9nek a jele \u2013 vil\u00e1gos\u00edtotta fel Bren. \u2013 Azok\u00e9, akik elvar\u00e1zsolt j\u00e9ggel dolgoznak. A c\u00e9h minden v\u00e1ndor\u00e1rusa rendelkezik ezzel az \u00e9rm\u00e9vel. N\u00e9lk\u00fcle Telev\u00e9lyben egyetlen j\u00e9gt\u00e1rgyat sem adhatsz el biztons\u00e1gban.<\/p>\n\n\n\n

Riena meglepetten forgatta a f\u00e9mkorongot az ujjai k\u00f6zt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A D\u00e9rm\u00edvesek c\u00e9he…?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ha c\u00e9hpecs\u00e9t n\u00e9lk\u00fcl \u00e1rulsz elvar\u00e1zsolt jeget a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3n, m\u00e9g azt hiszik, csemp\u00e9sz vagy. A Fal t\u00f6v\u00e9ben nem sokat k\u00e9rdeznek, miel\u0151tt vasra vern\u00e9k az embert. Ezzel viszont \u2013 folytatta, \u00e9s az \u00e9rme fel\u00e9 intett \u2013 b\u00e1rki k\u00e9rdezi, azt mondhatod, valamelyik kisebb c\u00e9hnek dolgozol. Hogy az \u0151 megb\u00edz\u00e1sukb\u00f3l hoztad, amit hozt\u00e1l.<\/p>\n\n\n\n

Riena \u00f6k\u00f6l\u00e9be z\u00e1rta az \u00e9rm\u00e9t. A hidege lassan \u00e1tsziv\u00e1rgott a tenyer\u00e9be.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Bren… Ez egy nagyon ritka t\u00e1rgy lehet. A c\u00e9hek nem osztogatj\u00e1k ezeket ak\u00e1rkinek. Honnan van? \u2013 k\u00e9rdezte, b\u00e1r f\u00e9lig-meddig m\u00e1r sejtette a v\u00e1laszt.<\/p>\n\n\n\n

A f\u00e9rfi megvonta a v\u00e1ll\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Vagyis loptad \u2013 v\u00e1laszolt helyette a n\u0151. A szavak k\u00f6nnyednek, m\u00e1r-m\u00e1r cs\u00fafond\u00e1rosnak indultak, de a v\u00e9g\u00fck\u00f6n megbicsaklott a hangja, \u00e9s ezt mindketten hallott\u00e1k. Mert nem a f\u00e9m s\u00falya nyomta a tenyer\u00e9t, hanem a felismer\u00e9s, hogy Bren val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nagy kock\u00e1zatot v\u00e1llalt, hogy megszerezzen egy olyan t\u00e1rgyat, ami biztons\u00e1got jelent a sz\u00e1m\u00e1ra, m\u00e9g akkor is, amikor Bren m\u00e1r r\u00e9g nem lesz mellette. Riena nem emelte fel a tekintet\u00e9t az \u00e9rm\u00e9r\u0151l; att\u00f3l f\u00e9lt, ha most a f\u00e9rfi szem\u00e9be n\u00e9z, el\u00e1rulja mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Vagyis \u2013 igaz\u00edtotta ki Bren szel\u00edden \u2013 a megfelel\u0151 ersz\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt mozgattam az er\u0151forr\u00e1sokat. \u2013 A sz\u00e1ja sarka megr\u00e1ndult. \u2013 \u00c9s am\u00fagy is, jogod van hozz\u00e1. Kev\u00e9s olyan d\u00e9rm\u00edvessel tal\u00e1lkoztam, aki n\u00e1lad tehets\u00e9gesebb volt.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem nevetett. Egy lista j\u00e1rt a fej\u00e9ben \u2013 az, amelyik egyre csak hosszabb lesz. El\u0151bb a karav\u00e1n \u00e1ra. Azt\u00e1n a sz\u00e1ll\u00e1s\u00e9. Most ez. Egy \u00fajabb sz\u00edvess\u00e9g, amelyet nem tudott mivel viszonozni.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem fogadhatom el \u2013 mondta, \u00e9s vissza akarta nyomni az \u00e9rm\u00e9t a f\u00e9rfi mark\u00e1ba. \u2013 Nem tudom megfizetni.<\/p>\n\n\n\n

Bren nem ny\u00falt \u00e9rte.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem is k\u00e9rek \u00e9rte semmit.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mindenki k\u00e9r valamit. \u2013 Riena hangja \u00e9lesebben csengett a tervezettn\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

Bren egy pillanatig n\u00e9zte, azt\u00e1n megcs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor mondjuk \u00fagy: majd megadod, ha lesz mib\u0151l. Ahogy a karav\u00e1n \u00e1r\u00e1t is. Vezetek list\u00e1t. \u2013 Halv\u00e1nyan elmosolyodott. \u2013 Hossz\u00fa lista lesz, az igaz.<\/p>\n\n\n\n

Riena sok\u00e1ig nem sz\u00f3lt. Azt\u00e1n lassan kinyitotta az \u00f6kl\u00e9t, \u00e9s m\u00e9g egyszer megn\u00e9zte az \u00e9rm\u00e9t a tenyer\u00e9n: a felsz\u00edn\u00e9be v\u00e9sett koron\u00e1t, amely \u2013 \u00fagy gondolta \u2013 az idara szimb\u00f3luma lehet. V\u00e9g\u00fcl visszacs\u00fasztatta a b\u0151rzacsk\u00f3ba, gondosan megk\u00f6t\u00f6tte a viaszos zsineget, \u00e9s a kab\u00e1tja legbels\u0151 zseb\u00e9be rejtette.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m \u2013 mondta halkan, szinte a t\u0171z serceg\u00e9s\u00e9be rejtve a szavakat.<\/p>\n\n\n\n

Bren nem felelt r\u00f6gt\u00f6n. A l\u00e1ngokat n\u00e9zte, ahogy belekapnak egy sz\u00e1raz gallyba. T\u00fcske m\u00e9lyet s\u00f3hajtott, \u00e9s valamivel k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dott a t\u0171zh\u00f6z.<\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/figure>\n\n\n\n

\u2013 Tudod, mi a furcsa? \u2013 sz\u00f3lalt meg percek m\u00falt\u00e1n. \u2013 Eg\u00e9sz nap azon j\u00e1rt az eszem, mekkora bajt hozhat r\u00e1m, ha melletted maradok. \u2013 Oldalra fordult, egyenesen a n\u0151 szem\u00e9be n\u00e9zett. \u2013 \u00c9s m\u00e9gis… valahogy nem \u00e1ll sz\u00e1nd\u00e9komban m\u00e1shov\u00e1 menni.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem tudott mit felelni. A mellkas\u00e1ban ugyanaz a furcsa melegs\u00e9g \u00e1radt sz\u00e9t, mint d\u00e9lut\u00e1n, csak most m\u00e1r biztos volt benne, hogy nem a keser\u0171 f\u0151zet okozza.<\/p>\n\n\n\n

*<\/p>\n\n\n\n

A s\u00edks\u00e1gon t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9jszaka v\u00e9g\u00fcl kib\u00edrhat\u00f3bbnak bizonyult, mint amilyenre sz\u00e1m\u00edtott. A t\u0171z mellett elk\u00f6lt\u00f6tt sov\u00e1ny vacsora ut\u00e1n Bren tal\u00e1lt fekhelyet az egyik sz\u00e1n ponyv\u00e1val fedett h\u00e1ts\u00f3 r\u00e9sz\u00e9ben, k\u00e9t l\u00e1da \u00e9s egy k\u00f6teg f\u00fcstszag\u00fa irha k\u00f6z\u00f6tt. Riena a zs\u00e1kj\u00e1t a mellkas\u00e1hoz szor\u00edtva aludt el, mik\u00f6zben T\u00fcske a l\u00e1b\u00e1n\u00e1l hevert. Bren az ajt\u00f3ny\u00edl\u00e1s fel\u0151li oldalon fek\u00fcdt, mintha m\u00e9g \u00e1lm\u00e1ban is \u0151rk\u00f6dni akarna.<\/p>\n\n\n\n

Pirkadatkor m\u00e1r ism\u00e9telten \u00faton voltak Telev\u00e9ly fel\u00e9. Indul\u00e1st k\u00f6vet\u0151en Bren f\u00e9lreh\u00fazta a ponyva sz\u00e1rny\u00e1t, \u00e9s a t\u00e1volba mutatott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Innen m\u00e1r gyorsan Telev\u00e9lyhez \u00e9r\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

Ahogy k\u00f6zeledtek a v\u00e1roshoz, a t\u00e1j egyre ink\u00e1bb megv\u00e1ltozott. A s\u00edks\u00e1g m\u00e1r nem volt \u00fcres. El\u0151sz\u00f6r csak t\u00e1voli, s\u00f6t\u00e9t pontok jelentek meg a h\u00f3mez\u0151n: m\u00e1s karav\u00e1nok, gyalogos zar\u00e1ndokok a k\u00f6rnyez\u0151 falvakb\u00f3l, egy-egy mag\u00e1nyos lovas, b\u00e1r ezen a vid\u00e9ken kev\u00e9s \u00e1llat b\u00edrta olyan j\u00f3l a fagyot, mint a r\u00f6nkszarvasok. Azt\u00e1n az \u00fat sz\u00e9lesedni kezdett. A sz\u00e1nok nyomai egym\u00e1sba v\u00e1gtak, r\u00e9gi ker\u00e9k- \u00e9s talpv\u00e1jatok keresztezt\u00e9k egym\u00e1st, mintha a h\u00f3 alatt \u00e9vek \u00fatjainak eml\u00e9kei futottak volna \u00f6ssze.<\/p>\n\n\n\n

A v\u00e1ros s\u00f6t\u00e9t f\u00e1b\u00f3l \u00e9s vasb\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt kapui hatalmasak voltak, k\u00e9t z\u00f6m\u00f6k \u0151rtorony fogta \u0151ket k\u00f6zre. Vastag pr\u00e9m \u00f6lt\u00f6zetbe \u00e9s l\u00e1ncingbe burkolt \u0151r\u00f6k sorakoztak a tornyok el\u0151tt, \u00e9s v\u00e9gigm\u00e9rt\u00e9k az \u00e9rkez\u0151 karav\u00e1nt \u2013 az \u0151r\u00f6kh\u00f6z k\u00f6zeledve a sz\u00e1nok lass\u00edtottak kicsit, \u00e1m v\u00e9g\u00fcl akad\u00e1lytalanul g\u00f6rd\u00fcltek \u00e1t a bolt\u00edv alatt. A karav\u00e1nvezet\u0151 nev\u00e9t ismert\u00e9k; a t\u00f6bbit nem firtatt\u00e1k. Riena visszafojtott l\u00e9legzettel b\u00e1mult ki a sz\u00e1non. Telev\u00e9ly \u00fagy t\u00e1rult fel el\u0151tte, mint egy m\u00e1sik vil\u00e1g. A szilonyos ter\u00fcletek kihalt falvai ut\u00e1n szinte f\u00e1jt a szem\u00e9nek a ny\u00fczsg\u00e9s: a v\u00e1ros bel\u00fcl m\u00e9g zs\u00fafoltabb volt, mint k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tszott. Az utc\u00e1kon egym\u00e1st \u00e9rt\u00e9k a m\u0171helyek, fogad\u00f3k, \u00e1rusok \u00e9s imaszalagokkal feld\u00edsz\u00edtett kapualjak. K\u00e9k-feh\u00e9r z\u00e1szl\u00f3k fesz\u00fcltek az utc\u00e1k f\u00f6l\u00f6tt, j\u00e9gcsapkoszor\u00fak l\u00f3gtak az ajt\u00f3kon, az ablakp\u00e1rk\u00e1nyokon faragott amulettek sorakoztak.<\/p>\n\n\n\n

Mindenki k\u00e9sz\u00fclt valamire: eladni, inni, im\u00e1dkozni, \u00fcnnepelni, vagy legal\u00e1bb \u00fagy tenni, mintha hinne benne, hogy az \u00fcnnep val\u00f3ban seg\u00edt. De a b\u0151s\u00e9g m\u00f6g\u00f6tt ott \u00e1llt a m\u00e1sik Telev\u00e9ly is. A h\u00e1zak z\u00f6m\u00f6kek voltak \u00e9s vastag fal\u00faak, a f\u0151bb tereken \u0151r\u00f6k j\u00e1r\u0151r\u00f6ztek, a tet\u0151kr\u0151l \u00edj\u00e1szok figyelt\u00e9k az utc\u00e1kat. \u00c9s minden f\u00f6l\u00f6tt ott magasodott a Fal: n\u00e9ma, k\u00e9kesfeh\u00e9r \u00f3ri\u00e1s, amelynek teteje a felh\u0151kbe veszett. A t\u00f6v\u00e9ben megh\u00faz\u00f3d\u00f3 v\u00e1ros egyszerre volt piac \u00e9s v\u00e9gv\u00e1r \u2013 az utols\u00f3 lakott hely a vil\u00e1g pereme el\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n

A karav\u00e1n lassan a v\u00e1s\u00e1rt\u00e9r fel\u00e9 fordult. Riena a zs\u00e1kj\u00e1ba kapaszkodott, a sapka alatt \u00e9rezte saj\u00e1t izgatotts\u00e1g\u00e1nak meleg\u00e9t, a kab\u00e1tja alatt pedig a D\u00e9rm\u00edvesek \u00e9rm\u00e9j\u00e9nek hideg s\u00faly\u00e1t. Hirtelen sokkal kev\u00e9sb\u00e9 t\u0171nt egyszer\u0171nek az a terve, hogy csak elad p\u00e1r t\u00e1rgyat, szerez n\u00e9mi p\u00e9nzt, azt\u00e1n elt\u0171nik a t\u00f6megben.<\/p>\n\n\n\n

A sz\u00e1n v\u00e9g\u00fcl egy sz\u00e9les, letaposott t\u00e9r sz\u00e9l\u00e9n \u00e1llt meg, ahol a karav\u00e1n t\u00f6bbi j\u00e1rm\u0171ve is sorra f\u00e9lreh\u00faz\u00f3dott. A hajt\u00f3k azonnal kiab\u00e1lni kezdtek egym\u00e1ssal, a r\u00f6nkszarvasok f\u00e1radtan f\u00fajtattak.<\/p>\n\n\n\n

Bren ugrott le els\u0151k\u00e9nt a sz\u00e1nr\u00f3l, aki a kez\u00e9t ny\u00fajtotta Rien\u00e1nak.<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 egy pillanatig n\u00e9zte a fel\u00e9 tartott tenyeret, majd elfogadta. Csak annyi id\u0151re, am\u00edg lel\u00e9pett a sz\u00e1nr\u00f3l. Amint a csizm\u00e1ja a kem\u00e9nyre taposott h\u00f3ra \u00e9rt, elengedte.<\/p>\n\n\n\n

T\u00fcske k\u00f6nnyed\u00e9n ugrott le mell\u00e9j\u00fck, azt\u00e1n megr\u00e1zta mag\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

Riena sz\u00edve \u00fagy kalap\u00e1lt, hogy szinte a bord\u00e1inak fesz\u00fclt. Olyan izgatotts\u00e1g volt ez, amilyet r\u00e9g \u00e9rzett \u2013 az a sz\u00e9d\u00edt\u0151, m\u00e1r-m\u00e1r b\u0171n\u00f6s rem\u00e9ny, hogy most, ma, v\u00e9gre kaphat is valamit a vil\u00e1gt\u00f3l, nem csak elvehet t\u0151le. A tenyere nyirkos volt a keszty\u0171ben, pedig a v\u00e1ros falai k\u00f6z\u00f6tt is hideg volt.<\/p>\n\n\n\n

Bren mintha hallotta volna a gondolatait.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 L\u00e9legezz! Nem kell megh\u00f3d\u00edtanod az eg\u00e9sz v\u00e1rost \u2013 kacsintott r\u00e1. \u2013 El\u00e9g, ha eladsz p\u00e1r sz\u00e9p darabot. \u2013 A hangj\u00e1ban ott bujk\u00e1lt a szokott g\u00fanyos \u00e9l, de a tekintete komoly maradt. \u2013 Menni fog. Ilyet rajtad k\u00edv\u00fcl kevesen \u00e1rulnak itt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9s ha valaki gyan\u00fat fog, hogy t\u00e9nyleg a d\u00e9rm\u00edvesek c\u00e9h\u00e9hez tartozom-e? \u2013 suttogta. \u2013 Egy igazi c\u00e9htag biztos fejb\u0151l felelne olyasmikre, amikr\u0151l nekem fogalmam sincs. Mi lesz, ha olyat k\u00e9rdeznek, amit egy k\u00f6z\u00fcl\u00fck val\u00f3nak tudnia kellene, de nekem fogalmam sincs r\u00f3la?<\/p>\n\n\n\n

Bren megvonta a v\u00e1ll\u00e1t, mintha a vil\u00e1g legegyszer\u0171bb dolg\u00e1r\u00f3l besz\u00e9lne.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor nem magyar\u00e1zkodsz. El\u0151h\u00fazod az \u00e9rm\u00e9t, \u00e9s \u00fagy n\u00e9zel a k\u00e9rdez\u0151re, mint akinek nem szok\u00e1sa sz\u00e1mot adni mag\u00e1r\u00f3l. A d\u00e9rm\u00edvesek g\u0151g\u00f6sek, tudj\u00e1k, hogy rendk\u00edv\u00fcl ritka a munk\u00e1juk. Nem b\u0151besz\u00e9d\u0171ek.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igaz \u2013 f\u00fajta ki a leveg\u0151t Riena izgatottan, ink\u00e1bb mag\u00e1t gy\u0151zk\u00f6dve.<\/p>\n\n\n\n

Bren m\u00e9g r\u00e1kacsintott, majd elindultak a v\u00e1s\u00e1rt\u00e9r fel\u00e9. Riena a zs\u00e1kj\u00e1t szorosan a v\u00e1ll\u00e1hoz h\u00fazta, a sapk\u00e1t pedig m\u00e9g m\u00e9lyebbre h\u00fazta a homlok\u00e1n. A v\u00e1ros zaja minden oldalr\u00f3l r\u00e1z\u00fadult: \u00e1rusok rik\u00e1csol\u00e1sa, kalap\u00e1csok cseng\u00e9se, gyerekek nevet\u00e9se, r\u00f6nkszarvasok b\u0151g\u00e9se, csizm\u00e1k ropog\u00e1sa a letaposott havon.<\/p>\n\n\n\n

Bren mellette haladt, l\u00e1tsz\u00f3lag c\u00e9ltalanul, m\u00e9gis olyan magabiztosan, mintha Telev\u00e9ly t\u00e9rk\u00e9p\u00e9t a talpa al\u00e1 rajzolt\u00e1k volna.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 El\u0151sz\u00f6r helyet kell tal\u00e1lnod \u2013 mondta. \u2013 Olyat, ahol el\u00e9g sokan j\u00e1rnak ahhoz, hogy v\u00e1s\u00e1roljanak, de nem ny\u00fczs\u00f6gnek a katon\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mi\u00e9rt van itt ennyi katona? \u2013 csod\u00e1lkozott Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 A rend kedv\u00e9\u00e9rt \u2013 felelte Bren. \u2013 Ma van a Zimank\u00f3h\u00edv\u00f3 els\u0151 napja, \u00e9s mostanra f\u00e9l Forosz\u00e1ly idez\u00fadult: zar\u00e1ndokok, keresked\u0151k, j\u00f3sok, szerencsevad\u00e1szok meg mindenf\u00e9le n\u00e9ps\u00e9g, akir\u0151l jobb nem firtatni, honnan j\u00f6ttek \u00e9s mit keresnek itt. Ahol ennyi idegen ver\u0151dik \u00f6ssze egyszerre, ott a v\u00e1rosvezet\u00e9s ink\u00e1bb t\u00f6bb l\u00e1ndzs\u00e1t tart k\u00e9szenl\u00e9tben, mint kevesebbet. De nem csak ez\u00e9rt. \u2013 Egy t\u00e1volabbi, k\u00e9k-feh\u00e9r z\u00e1szl\u00f3kkal d\u00edsz\u00edtett emelv\u00e9ny fel\u00e9 biccentett. \u2013 A megnyit\u00f3ra a helytart\u00f3k is elj\u00f6nnek.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Forosz\u00e1ly helytart\u00f3i? \u2013 k\u00e9pedt el Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igen. Ez az egyetlen nap az \u00e9vben, amikor mind a h\u00e1rman egyszerre mutatkoznak a n\u00e9p el\u0151tt. Az emberek l\u00e1tni akarj\u00e1k, hogy m\u00e9g mindig \u00e1ll valaki f\u00f6l\u00f6tt\u00fck \u00e9s tartja a h\u00e1t\u00e1t, am\u00edg az idara el\u0151bukkan.<\/p>\n\n\n\n

Riena eddig csak f\u00e9lf\u00fcllel hallott a helytart\u00f3kr\u00f3l \u2013 az orsz\u00e1g peremvid\u00e9keir\u0151l n\u00e9zve minden hatalom t\u00e1voli \u00e9s arctalan volt. Tudta, amit mindenki: hogy Forosz\u00e1lyt az idara vezeti, a Hideg szellem v\u00e1lasztottja, akinek a keze alatt a fal megtartja az erej\u00e9t. Csakhogy az idara m\u00e1r hossz\u00fa \u00e9vek \u00f3ta meghalt, \u00e9s am\u00edg a szellem \u00fajat nem v\u00e1laszt, h\u00e1rman viselik helyette a terhet: h\u00e1rom helytart\u00f3, akik egy\u00fctt tartj\u00e1k a rendet. A f\u0151v\u00e1rosb\u00f3l, Vazorb\u00f3l \u00fcgyelnek r\u00e1, hogy be legyen szedve az ad\u00f3, \u00e9s \u2013 legal\u00e1bbis a sz\u00f3besz\u00e9d szerint \u2013 a repedez\u0151 falat is \u0151k igyekeznek megjav\u00edttatni. Riena egyik helytart\u00f3 nev\u00e9t sem tudta volna felid\u00e9zni, hiszen amerre \u0151 szokott barangolni, sosem sz\u00e1m\u00edtott, ki \u00fcl odafent: a t\u00e9l \u00edgy is, \u00fagy is kegyetlen maradt, az \u00e9hs\u00e9g \u00edgy is, \u00fagy is meg\u00e9rkezett. Furcsa volt most arra gondolni, hogy azok, akiknek a nev\u00e9t sokan \u00e1h\u00edtattal ejtik ki, n\u00e9h\u00e1ny utc\u00e1nyira innen hamarosan val\u00f3s\u00e1gos, h\u00fas-v\u00e9r alakk\u00e9nt \u00e1llnak majd egy emelv\u00e9nyre.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ne agg\u00f3dj, a katon\u00e1k a mai nap f\u0151k\u00e9nt a helytart\u00f3k miatt j\u00e1r\u0151r\u00f6znek \u2013 fordult fel\u00e9 Bren. \u2013 Te csak tedd a dolgod!<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mozgassam az er\u0151forr\u00e1sokat a p\u00e9nzes ersz\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt? \u2013 visszhangozta a n\u0151 a f\u00e9rfira kacsintva.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Pontosan \u2013 kacsintott r\u00e1 vissza Bren.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Megnyugtat\u00f3, hogy ilyen alaposan ismered a v\u00e1rost \u2013 jegyezte meg \u0151szint\u00e9n Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igyekszem minden v\u00e1rost alaposan kiismerni. \u00dagy biztons\u00e1gosabb.<\/p>\n\n\n\n

Riena k\u00f6rben\u00e9zett. A v\u00e1s\u00e1rt\u00e9r \u00e9szaki oldal\u00e1n hossz\u00fa sorban \u00e1lltak a c\u00e9hes \u00e1rusok asztalai. Voltak, akik val\u00f3di pulttal \u00e9rkeztek, festett l\u00e1d\u00e1kkal, ponyv\u00e1val, c\u00e9g\u00e9rrel. M\u00e1sok csak pokr\u00f3cot ter\u00edtettek a h\u00f3ra, \u00e9s arra pakolt\u00e1k ki a port\u00e9k\u00e1ikat. A d\u00e9rm\u00edvesek hely\u00e9t k\u00f6nny\u0171 volt felismerni: az asztalaikon csillogott a f\u00e9ny. T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt elvar\u00e1zsolt t\u00fckr\u00f6k, gyertyatart\u00f3k, apr\u00f3 t\u00e1lak, j\u00e9gb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt fuvol\u00e1k \u00e9s m\u00e1s hangszerek sorakoztak standjaikn\u00e1l, mindegyik mellett egy-egy jelv\u00e9ny, amely arr\u00f3l tan\u00faskodott, hogy az \u00e1ru enged\u00e9lyezett, tiszta, c\u00e9hhez tartoz\u00f3.<\/p>\n\n\n\n

Riena a kab\u00e1tja alatt meg\u00e9rezte a saj\u00e1t \u00e9rm\u00e9j\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ott nem \u00e1rulhatok \u2013 mondta halkan.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem is ott fogsz \u2013 felelte Bren. \u2013 T\u00fal sok a szem \u00e9s a szak\u00e9rt\u0151.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor hol?<\/p>\n\n\n\n

Bren az egyik mell\u00e9kutca fel\u00e9 biccentett, amely a f\u0151t\u00e9r \u00e9s egy kisebb t\u00e9r k\u00f6z\u00f6tt h\u00faz\u00f3dott. Ott is volt forgalom, de nem olyan s\u0171r\u0171. Az emberek lassabban haladtak, meg-meg\u00e1lltak egyik-m\u00e1sik b\u00f3d\u00e9 el\u0151tt, forr\u00f3 italt vettek, gyerekeket r\u00e1ngattak maguk ut\u00e1n, alkudoztak, n\u00e9zel\u0151dtek.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ott. El\u00e9g k\u00f6zel vagy a v\u00e1s\u00e1rhoz, hogy megtal\u00e1ljanak. El\u00e9g t\u00e1vol a c\u00e9hesekt\u0151l.<\/p>\n\n\n\n

Riena v\u00e9gigm\u00e9rte a helyet. Bren j\u00f3l v\u00e1lasztott: a mell\u00e9kutca el\u00e9g k\u00f6zel volt a f\u0151t\u00e9rhez, hogy a v\u00e1s\u00e1r sodra ide is elhozzon n\u00e9h\u00e1ny k\u00edv\u00e1ncsi vev\u0151t, de el\u00e9g f\u00e9lrees\u0151 maradt ahhoz, hogy a c\u00e9hesek gyakorlott szeme ne akadjon meg rajta. A n\u0151 lassan kezdte megszokni, hogy a f\u00e9rfinak ritk\u00e1n j\u00e1r rossz ir\u00e1nyba az esze.<\/p>\n\n\n\n

Riena m\u00e1r \u00e9pp elindult volna a kis utca fel\u00e9, amelyet Bren kijel\u00f6lt neki, amikor a f\u00e9rfi hirtelen megtorpant. V\u00e9gigm\u00e9rte \u0151t tet\u0151t\u0151l talpig, elid\u0151zve a sapk\u00e1n, amely majdnem a szem\u00e9be l\u00f3gott, a kikandik\u00e1l\u00f3 v\u00f6r\u00f6s hajsz\u00e1lakon, a f\u00e1radt arc\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00cdgy nem \u00e1rulhatsz \u2013 jelentette ki.<\/p>\n\n\n\n

Riena megmerevedett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mi\u00e9rt nem?<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mert \u00fagy n\u00e9zel ki, mint egy beteg hal\u00e1szfi\u00fa.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nagyon vicces. \u2013 Riena \u00f6sszeh\u00fazta a szem\u00e9t. \u2013 Am\u00fagy a sapka a te \u00f6tleted volt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ezt v\u00e9szhelyzeti megold\u00e1snak h\u00edvj\u00e1k, viszont a tov\u00e1bbiakban tarthatatlan ez a kin\u00e9zet. V\u00e1rj itt! Mindj\u00e1rt visszaj\u00f6v\u00f6k!<\/p>\n\n\n\n

Miel\u0151tt Riena eld\u00f6nthette volna, megs\u00e9rt\u0151dj\u00f6n-e, Bren m\u00e1r el is indult egy k\u00f6zeli b\u00f3d\u00e9hoz, ahol vastag gyapj\u00fakend\u0151k \u00e9s pr\u00e9mmel szegett s\u00e1lak l\u00f3gtak a ponyva alatt.<\/p>\n\n\n\n

Riena csak annyit l\u00e1tott, hogy Bren v\u00e1lt n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t az \u00e9les szem\u0171 \u00e1rusasszonnyal, mond valamit, amit\u0151l a n\u0151 sz\u00e1ja megr\u00e1ndul, majd fesztelen\u00fcl a jobb oldali s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k kend\u0151re b\u00f6k. Az eg\u00e9sz alig tartott tov\u00e1bb egy percn\u00e9l.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban Bren m\u00e1r vissza is t\u00e9rt, \u00e9s fel\u00e9 ny\u00fajtotta a kend\u0151t. Puha gyapj\u00fab\u00f3l k\u00e9sz\u00fclt, a sz\u00e9l\u00e9n apr\u00f3, feh\u00e9r fon\u00e1llal h\u00edmzett j\u00e9gvir\u00e1gok futottak k\u00f6rbe. Egyszer\u0171en gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 volt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tess\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem vette el r\u00f6gt\u00f6n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Bren\u2026<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Miel\u0151tt elkezded: igen, ez is felker\u00fcl a list\u00e1ra.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 M\u00e1r \u00edgy is hossz\u00fa.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Akkor legal\u00e1bb lesz mit olvasgatnod \u00f6regkorodban.<\/p>\n\n\n\n

Riena akaratlanul is elmosolyodott, de a mosoly gyorsan elhalv\u00e1nyult. \u00d3vatosan elvette a kend\u0151t. Az anyag meglep\u0151en puha \u00e9s k\u00f6nnyed volt az ujjai k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem kellett volna.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 De kellett. Ha \u00e1rulni akarsz, nem n\u00e9zhetsz ki \u00fagy, mint aki hetek \u00f3ta a hat\u00f3s\u00e1gok el\u0151l menek\u00fcl.<\/p>\n\n\n\n

Riena feln\u00e9zett r\u00e1. Bren sz\u00e1ja sz\u00e9l\u00e9n ott bujk\u00e1lt a szok\u00e1sos f\u00e9lmosoly, de a tekintete komoly maradt.<\/p>\n\n\n\n

Riena k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. A mell\u00e9kutca tork\u00e1ban is ny\u00fczs\u00f6gtek az emberek \u2013 ha most csak \u00fagy lekapja a sapk\u00e1t, a v\u00f6r\u00f6s haja \u00fagy villanna fel a sz\u00fcrkes\u00e9gben, mint v\u00e9r a havon. \u2013 Itt nem tudom felvenni \u2013 mondta halkan. \u2013 Megl\u00e1tn\u00e1nak.<\/p>\n\n\n\n

Bren egyetlen pillant\u00e1ssal jelezte, hogy meg\u00e9rtette. Nem sz\u00f3lt; a k\u00f6ny\u00f6k\u00e9n\u00e9l fogva beh\u00fazta k\u00e9t b\u00f3d\u00e9 k\u00f6z\u00f6tti keskeny r\u00e9sbe a n\u0151t, oda, ahov\u00e1 a ponyv\u00e1k \u00e1rny\u00e9ka is r\u00e1borult. A t\u00f6meg moraja mintha egy l\u00e9p\u00e9ssel h\u00e1tr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dott volna.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Seg\u00edtek \u2013 mondta halkan Bren, \u00e9s m\u00e9g beljebb terelte, eg\u00e9szen a b\u00f3d\u00e9k m\u00f6g\u00f6tt \u00e1ll\u00f3 h\u00e1z hideg k\u0151fal\u00e1ig. Azt\u00e1n, miel\u0151tt Riena tiltakozhatott volna, k\u00e9t tenyer\u00e9t a feje mellett a falnak t\u00e1masztotta. Sz\u00e9les v\u00e1lla, karjai, \u00e9s eg\u00e9sz teste takar\u00e1sba vont\u00e1k a n\u0151t, elrejtve a k\u00edv\u00e1ncsi tekintetek el\u0151l. Aki fut\u00f3 pillant\u00e1st vetett fel\u00e9j\u00fck, legfeljebb k\u00e9t embert l\u00e1thatott, akik az \u00fcnnepi forgatagban egy lopott cs\u00f3k \u00edg\u00e9ret\u00e9vel h\u00faz\u00f3dtak az \u00e1rny\u00e9kba. Bren teste \u00e9l\u0151 parav\u00e1nk\u00e9nt tornyosult Riena k\u00f6r\u00e9; a sz\u0171k zugban nem maradt m\u00e1s, csak \u0151k ketten, \u00e9s a h\u00e1ta m\u00f6g\u00f6tt a fal hidege. A n\u0151 remeg\u0151 ujjakkal h\u00fazta le a kopott sapk\u00e1t, mire a haja kiszabadult; n\u00e9h\u00e1ny r\u00e9zv\u00f6r\u00f6s tincs a szeme el\u00e9 hullott, \u00e9s a f\u00e9lhom\u00e1lyban is \u00fagy izzott, mint par\u00e1zs a hamu alatt. Arra sz\u00e1m\u00edtott, hogy Bren elfordul \u2013 mindenki elfordult, valah\u00e1nyszor megl\u00e1tta \u2013, de a f\u00e9rfi nem tette. Csak n\u00e9zte. El\u0151sz\u00f6r a haj\u00e1t, azt\u00e1n az arc\u00e1t, olyan nyugodt, kutat\u00f3 figyelemmel, mintha nem egy \u00e1tok jel\u00e9t l\u00e1tn\u00e1 benne, hanem valami sz\u00e9pet, amit \u00e9rdemes megjegyezni.<\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/figure>\n\n\n\n

Riena keze egy pillanatra meg\u00e1llt a leveg\u0151ben. Nagyon r\u00e9g volt m\u00e1r ilyen k\u00f6zel b\u00e1rkihez: \u00e9rezte a f\u00e9rfi kab\u00e1tj\u00e1b\u00f3l \u00e1rad\u00f3 f\u00fcst \u00e9s feny\u0151gyanta illat\u00e1t, a lehelet\u00e9t a homlok\u00e1n, a karja meleg\u00e9t, amely n\u00e9h\u00e1ny ujjnyira fesz\u00fclt a hal\u00e1nt\u00e9ka mellett. A t\u00e9r zaja mintha messzire h\u00faz\u00f3dott volna. Riena les\u00fct\u00f6tte a szem\u00e9t, \u00e9s a kend\u0151t a haja f\u00f6l\u00e9 emelte. Ez\u00fattal nem sebt\u00e9ben k\u00f6t\u00f6tte meg, ahogy \u00e1ltal\u00e1ban szokta, hanem gondosan, ahogy az el\u0151kel\u0151bb asszonyokt\u00f3l l\u00e1tta: a homlok\u00e1ra sim\u00edtotta az anyagot, a k\u00e9t v\u00e9g\u00e9t a f\u00fcle m\u00f6g\u00f6tt keresztbe fonta, a hosszabbik sz\u00e1rat a nyaka k\u00f6r\u00e9 tekerte, majd l\u00e1gy red\u0151kben a v\u00e1ll\u00e1ra engedte. \u00cdgy a kend\u0151 nemcsak a haj\u00e1t rejtette el, hanem puh\u00e1n az arca k\u00f6r\u00e9 is simult, a v\u00e9g\u00e9n pedig, ott, ahol a v\u00e1ll\u00e1ra hullt, halv\u00e1nyan megcsillant a feh\u00e9r j\u00e9gvir\u00e1g-h\u00edmz\u00e9s. B\u00e1r nem l\u00e1tta mag\u00e1t, \u00fagy \u00e9rezte, j\u00f3 lett a v\u00e9geredm\u00e9ny.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00e9sz \u2013 mondta, tal\u00e1n a kellet\u00e9n\u00e9l halkabban. Bren nem l\u00e9pett h\u00e1tra r\u00f6gt\u00f6n. A tekintete lassan v\u00e9gigfutott rajta \u2013 a kend\u0151 puha \u00edv\u00e9n, ahogy az arc\u00e1t keretbe fogta \u2013, \u00e9s egy pillanatra elkomolyodott, mintha olyasmit l\u00e1tna, amire nem sz\u00e1m\u00edtott. A szok\u00e1sos g\u00fany elt\u0171nt a szem\u00e9b\u0151l; \u00fagy n\u00e9zte Rien\u00e1t, ahogy m\u00e9g senki azel\u0151tt.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n, mintha rajtakapta volna mag\u00e1t, h\u00e1tr\u00e9bb l\u00e9pett, \u00e9s a sz\u00e1ja sarka megr\u00e1ndult.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nah\u00e1t \u2013 jegyezte meg. \u2013 \u00cdgy m\u00e1r j\u00f3val kev\u00e9sb\u00e9 n\u00e9zel ki gyan\u00fasnak. \u2013 K\u00f6nnyednek sz\u00e1nta a szavakat, de a hangja egy \u00e1rnyalatnyival melegebb maradt a kellet\u00e9n\u00e9l, \u00e9s a tekintete m\u00e9g mindig ott id\u0151z\u00f6tt a n\u0151n.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Ez igaz\u00e1n kedves.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Igyekszem m\u00e9rt\u00e9ktart\u00f3 lenni a b\u00f3kokkal. Nem akarom, hogy elb\u00edzd magad.<\/p>\n\n\n\n

Riena a sapk\u00e1t a f\u00e9rfi fel\u00e9 ny\u00fajtotta.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez a ti\u00e9d.<\/p>\n\n\n\n

Bren r\u00e1n\u00e9zett, majd megr\u00e1zta a fej\u00e9t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Tartsd meg. H\u00e1tha egyszer m\u00e9g sz\u00fcks\u00e9g lesz r\u00e1, hogy beteg hal\u00e1szfi\u00fanak \u00e1lc\u00e1zd magad.<\/p>\n\n\n\n

Riena nem felelt, csak elmosolyodott, \u00e9s zseb\u00e9be gy\u0171rte a sapk\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

A piacteret a f\u0151t\u00e9rrel \u00f6sszek\u00f6t\u0151 utc\u00e1ban v\u00e9g\u00fcl tal\u00e1ltak egy szabad helyet egy forr\u00f3 geszteny\u00e9t \u00e1rul\u00f3 fi\u00fa \u00e9s egy imaszalagokat k\u00edn\u00e1l\u00f3 \u00f6regasszony k\u00f6z\u00f6tt. Riena let\u00e9rdelt, el\u0151vette a zs\u00e1kj\u00e1b\u00f3l a v\u00e9kony, foszladoz\u00f3 rongyot, amit ilyenkor az \u00e1ru al\u00e1 szokott tenni. Kiter\u00edtette a h\u00f3ra, \u00e9s \u00f3vatosan maga el\u00e9 h\u00fazta a zs\u00e1kj\u00e1t. A mozdulat ismer\u0151s volt. Megnyugtat\u00f3. A vil\u00e1g lehetett hangos, vesz\u00e9lyes \u00e9s t\u00fal nagy, de az \u00e1ru kipakol\u00e1s\u00e1nak rendje az \u00f6v\u00e9 volt.<\/p>\n\n\n\n

El\u0151sz\u00f6r a kisebb darabokat vette el\u0151: egy \u00e1ttetsz\u0151, d\u00e9rmint\u00e1s cs\u00e9sz\u00e9t, k\u00e9t karcs\u00fa kelyhet, egy sor apr\u00f3, \u00e1ttetsz\u0151 cseng\u0151t, n\u00e9h\u00e1ny kisebb l\u00e1mp\u00e1st, amelyeknek a fal\u00e1n halv\u00e1nyan t\u00f6rt meg a f\u00e9ny, amikor a nap r\u00e1esett. Azt\u00e1n a nagyobb, mindennapi haszn\u00e1latra sz\u00e1nt holmik k\u00f6vetkeztek: egy h\u00f3pehely mint\u00e1zat\u00fa k\u00edn\u00e1l\u00f3 t\u00e1lca, egy karcs\u00fa nyak\u00fa vizeskancs\u00f3, n\u00e9h\u00e1ny egym\u00e1sba ill\u0151 t\u00e1lka \u00e9s egy fedeles s\u00f3tart\u00f3, amely sz\u00e1razon tartotta a s\u00f3t. Az \u00e1ru mind ugyanabb\u00f3l a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s j\u00e9gb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt, amely a t\u0171zhely mellett sem olvadt el \u2013 tart\u00f3s volt, ak\u00e1r az \u00fcveg, \u00e9s tiszt\u00e1n csengett, ha ujjal megkocogtatt\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n

V\u00e9g\u00fcl, a rongy k\u00f6zep\u00e9re \u2013 oda, ahov\u00e1 a legt\u00f6bb tekintet esett \u2013 kirakta a kedvenceit: az apr\u00f3, j\u00e9gb\u0151l form\u00e1lt \u00e1llatokat. Egy farkast, egy h\u00f3baglyot, egy karcs\u00fa r\u00f3k\u00e1t \u00e9s egy hossz\u00fa agancs\u00fa szarvast, teny\u00e9rnyi, \u00e1ttetsz\u0151 figur\u00e1kat, amelyek test\u00e9ben sziv\u00e1rv\u00e1nyk\u00e9nt t\u00f6rt meg a t\u00e9li f\u00e9ny. Olyan \u00e9leth\u0171ek voltak, hogy az ember \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl v\u00e1rt egy moccan\u00e1st \u2013 egy f\u00fclrezzen\u00e9st, egy sz\u00e1rnycsap\u00e1st \u2013, de a figur\u00e1k meg sem rebbentek.<\/p>\n\n\n\n

Az els\u0151 j\u00e1r\u00f3kel\u0151k lass\u00edtottak.<\/p>\n\n\n\n

Riena \u00e9rezte, ahogy a figyelem r\u00e1tapad. A r\u00e9gi f\u00e9lelem is megmozdult benne, de most ott volt a kab\u00e1tja alatt az \u00e9rme, a fej\u00e9n az \u00faj kend\u0151, a k\u00f6zelben T\u00fcske, \u00e9s mellette Bren.<\/p>\n\n\n\n

M\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n

Bren leguggolt mell\u00e9, \u00e9s v\u00e9gign\u00e9zett a kis \u00e1llatseregen. Nem sz\u00f3lalt meg r\u00f6gt\u00f6n; csak figyelte a figur\u00e1kat, ahogy a f\u00e9ny \u00e1tj\u00e1rta \u0151ket, \u00e9s ism\u00e9t elt\u0171nt az arc\u00e1r\u00f3l a m\u00e1r megszokott, komolytalan vigyor. \u2013 Ezeket t\u00e9nyleg te csin\u00e1lod \u2013 mondta v\u00e9g\u00fcl, f\u00e9lig k\u00e9rd\u00e9sk\u00e9nt, f\u00e9lig mag\u00e1t eml\u00e9keztetve. \u2013 A magad kez\u00e9vel. Ritk\u00e1n l\u00e1tni ilyen apr\u00f3l\u00e9kosan kimunk\u00e1lt darabokat, m\u00e9g a d\u00e9rm\u00edvesek k\u00f6reiben is. \u2013 Megcs\u00f3v\u00e1lta a fej\u00e9t, \u00e9s v\u00e1ratlan komolys\u00e1ggal egyenesen Riena szem\u00e9be n\u00e9zett. \u2013 Legy\u00e9l \u00f3vatos! Tele a v\u00e1ros a helytart\u00f3k embereivel; \u00e9p\u00edt\u0151ket toboroznak a Falhoz, \u00e9s mindenkire lecsapnak, aki valamennyire \u00e9rt a j\u00e9ghez. Ha megl\u00e1tj\u00e1k, mire vagy k\u00e9pes, m\u00e9ghozz\u00e1 ilyen fiatalon… \u2013 Nem fejezte be v\u00e9g\u00fcl a mondatot. \u2013 Ne h\u00edvd fel magadra a figyelmet a kellet\u00e9n\u00e9l jobban… \u00e9s vigy\u00e1zz magadra, am\u00edg oda vagyok!<\/p>\n\n\n\n

Riena komolyan b\u00f3lintott.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nekem van p\u00e1r elint\u00e9znival\u00f3m \u2013 tette hozz\u00e1 Bren.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00dcgyes-bajos \u00fcgyletek? \u2013 k\u00e9rdezte Riena.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nagyon \u00fcgyesek. Kicsit bajosak.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Bajba fogsz ker\u00fclni?<\/p>\n\n\n\n

Bren \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1, mintha ez s\u00e9rt\u00e9s volna.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9n? Soha. Legfeljebb f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9sekbe.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Bren.<\/p>\n\n\n\n

A f\u00e9rfi mosolya kicsit l\u00e1gyabb lett.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 T\u00fcske velem j\u00f6n. Ha eddig nem t\u0171nt volna fel, a kellet\u00e9n\u00e9l egy kicsit felt\u0171n\u0151bb jelens\u00e9g.<\/p>\n\n\n\n

A farkas szok\u00e1s szerint mintha ezt is \u00e9rtette volna. Belet\u00f6r\u0151d\u0151en kif\u00fajta a leveg\u0151t, \u00e9s Bren mell\u00e9 l\u00e9pett, indul\u00e1sra k\u00e9szen. A j\u00e1r\u00f3kel\u0151k k\u00f6z\u00fcl n\u00e9h\u00e1nyan azonnal nagyobb \u00edvben ker\u00fclt\u00e9k ki \u0151ket.<\/p>\n\n\n\n

Bren fel\u00e1llt, azt\u00e1n egy pillanat m\u00falva ism\u00e9t lehajolt a n\u0151h\u00f6z. Nem t\u00fal k\u00f6zel. Csak annyira, hogy a t\u00f6meg moraja ne nyelje el a hangj\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ha valaki a c\u00e9hr\u0151l k\u00e9rdez, mutasd az \u00e9rm\u00e9t. Ha \u0151r j\u00f6n, ne magyar\u00e1zkodj t\u00fal sokat. Ha pedig t\u00e9nyleg valami baj van\u2026 fuss!<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Hasznos tan\u00e1cs.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Mondtam, hogy n\u00e9ha el\u0151fordul.<\/p>\n\n\n\n

Azzal Bren h\u00e1tral\u00e9pett, megigaz\u00edtotta a kab\u00e1tj\u00e1t, \u00e1m miel\u0151tt elindult volna, m\u00e9g egyszer visszafordult.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Riena… a k\u00e9sedet csak a legv\u00e9gs\u0151 esetben haszn\u00e1ld!<\/p>\n\n\n\n

A n\u0151 komoran b\u00f3lintott.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00f6vetkez\u0151 pillanatban Bren m\u00e1r bele is olvadt a v\u00e1s\u00e1ri t\u00f6megbe olyan term\u00e9szetess\u00e9ggel, mint a helyiek, akik az eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcket Telev\u00e9lyben \u00e9lt\u00e9k le. Egy pillanatig m\u00e9g l\u00e1tszott a s\u00f6t\u00e9t haja, a v\u00e1ll\u00e1nak ismer\u0151s mozdulata, azt\u00e1n elnyelte a sokas\u00e1g T\u00fcsk\u00e9vel egy\u00fctt.<\/p>\n\n\n\n

Riena ut\u00e1na n\u00e9zett. Azt\u00e1n megigaz\u00edtotta v\u00e1ll\u00e1n \u00faj kend\u0151j\u00e9t, \u00e9s m\u00e9ly leveg\u0151t vett.<\/p>\n\n\n\n

Az els\u0151 vev\u0151 egy k\u00f6pc\u00f6s asszony volt; a vizeskancs\u00f3t forgatta a kez\u00e9ben, kereste rajta a reped\u00e9st, amely nem volt sehol. Amikor Riena hagyta, hogy maga gy\u0151z\u0151dj\u00f6n meg a j\u00e9g szil\u00e1rds\u00e1g\u00e1r\u00f3l \u2013 megkocogtatta, \u00e9s a kancs\u00f3 tiszt\u00e1n csengett \u2013, az asszony fizetett, \u00e9s el\u00e9gedetten tov\u00e1bb\u00e1llt. Ut\u00e1na egy fiatal p\u00e1r a t\u00e1lk\u00e1kat vitte el, majd egy \u00f6regember alkudozott hosszan az egyik l\u00e1mp\u00e1sra, m\u00edg v\u00e9g\u00fcl meg is vette. Riena tenyere lassan megtelt apr\u00f3p\u00e9nzzel, \u00e9s a v\u00e1lla, amelyet reggel \u00f3ta a f\u00fcl\u00e9hez h\u00fazott a fesz\u00fclts\u00e9g, egy kev\u00e9ss\u00e9 elernyedt. Tal\u00e1n m\u00e9gis menni fog.<\/p>\n\n\n\n

Azt\u00e1n megv\u00e1ltozott k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte a leveg\u0151. A v\u00e1s\u00e1rl\u00f3k, akik eddig a port\u00e9ka f\u00f6l\u00e9 hajoltak, egyszerre h\u00e1tr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dtak, utat engedve valakinek, ahogy a v\u00edz ny\u00edlik sz\u00e9t egy haj\u00f3orr el\u0151tt. Egy kisl\u00e1ny l\u00e9pett a rongy el\u00e9. Nyolc-, tal\u00e1n kilenc\u00e9ves lehetett, \u00e9s \u00fagy festett, mint aki eg\u00e9szen m\u00e1s vil\u00e1gb\u00f3l t\u00e9vedt ide: h\u00f3feh\u00e9r pr\u00e9mmel szegett, aranysz\u00e1lakkal h\u00edmzett k\u00f6penyt viselt, fekete haj\u00e1t gy\u00f6ngy\u00f6s szalag fogta h\u00e1tra, az arca r\u00f3zs\u00e1sra pirult a hidegt\u0151l. A t\u00f6meg fak\u00f3, foltos sz\u00fcrk\u00e9j\u00e9ben \u00fagy vil\u00e1g\u00edtott, mint egy eleven \u00e9kszer.<\/p>\n\n\n\n

A tekintete v\u00e9gigsiklott a j\u00e9gt\u00e1rgyakon \u2013 a cs\u00e9sz\u00e9n, a kelyheken, a cseng\u0151k sor\u00e1n \u2013, majd meg\u00e1llapodott az \u00e1llatfigur\u00e1kon. K\u00f6z\u00fcl\u00fck is egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen felkeltette az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00e9t: a hossz\u00fa agancs\u00fa szarvas. Lekuporodott el\u00e9 a fagyott k\u0151re, olyan \u00f3vatosan, mintha f\u00e9lne, hogy egy hangosabb sz\u00f3 elriaszthatn\u00e1.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Ez \u00e9l? \u2013 k\u00e9rdezte suttogva, fel sem n\u00e9zve.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Nem \u2013 felelte Riena. \u2013 Csak j\u00e9g. De j\u00f3 szemed van: ez a legszebb darab az \u00e1llatok k\u00f6z\u00f6tt. \u2013 Egy pillanatra elakadt a keze a figur\u00e1n. \u2013 \u00c9s a… legb\u00e1trabb is. Ez a szarvas egy r\u00e9gi\u2026 ismer\u0151s\u00f6m \u2013 tette hozz\u00e1 halkabban, mintha maga sem tudn\u00e1, kinek mondja.<\/p>\n\n\n\n

A kisl\u00e1ny egyetlen ujjal, t\u00e9tov\u00e1n meg\u00e9rintette a figura h\u00e1t\u00e1t, azt\u00e1n gyorsan visszakapta a kez\u00e9t, mintha cs\u00ednytev\u00e9sen kapn\u00e1k.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Olyan, mintha mindj\u00e1rt elszaladna \u2013 mondta halkan. Majd m\u00e9g halkabban: \u2013 A b\u00e1ty\u00e1m biztosan azt mondan\u00e1, hogy ez csak egy \u00fajabb haszontalan j\u00e1t\u00e9k \u2013 tette hozz\u00e1, de a hangj\u00e1b\u00f3l kihallatszott, hogy b\u00e1r nagyra tartja a b\u00e1tyja v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t, nem \u00e9rt vele egyet.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 \u00c9s te mit gondolsz? \u2013 k\u00e9rdezte Riena.<\/p>\n\n\n\n

A gyermek sok\u00e1ig n\u00e9zte a figur\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Szerintem \u2013 felelte v\u00e9g\u00fcl, azzal a komolys\u00e1ggal, amelyre csak a gyerekek k\u00e9pesek \u2013 Nagyon sz\u00e9p. \u2013 Azzal el\u0151vett egy ersz\u00e9nyt, amelyen aranyfon\u00e1llal h\u00edmezt\u00e9k ki Forosz\u00e1ly kacskaring\u00f3s c\u00edmer\u00e9t, \u00e9s egy ez\u00fcst\u00f6t tett a rongy sz\u00e9l\u00e9re.<\/p>\n\n\n\n

Riena keze egy pillanatra meg\u00e1llt a leveg\u0151ben. Egy ez\u00fcst kev\u00e9s volt \u2013 alig telt ki bel\u0151le egy kiad\u00f3sabb vacsora \u2013, \u00e9s a gyerek nyilv\u00e1n nem sejtette, mennyit \u00e9r val\u00f3j\u00e1ban a szarvas. A l\u00e1ny \u00f6lt\u00f6z\u00e9ke alapj\u00e1n ak\u00e1r t\u00edz ez\u00fcst\u00f6t is k\u00e9rhetett volna t\u0151le, de arra gondolt, a b\u00e1tyja tal\u00e1n leszidn\u00e1 \u00e9rte, ha ilyen sok p\u00e9nzt adna ki egy semmire sem haszn\u00e1lhat\u00f3 \u00e1llatfigur\u00e1\u00e9rt. Egy fut\u00f3 pillanatra m\u00e9g az a gondolat is megk\u00eds\u00e9rtette, hogy ingyen adja oda, csak hogy l\u00e1ssa azt a komoly, elsz\u00e1nt arcot egy pillanatra felder\u00fclni. Azt\u00e1n esz\u00e9be jutott Bren \u00e9s a lista, meg a saj\u00e1t \u00fcres gyomra, \u00e9s elfogadta a p\u00e9nzt.<\/p>\n\n\n\n

\u2013 Vigy\u00e1zz r\u00e1 \u2013 mondta, \u00e9s a kisl\u00e1ny tenyer\u00e9be fektette a szarvast. \u2013 Sz\u00fcks\u00e9ge van egy bar\u00e1tra \u2013 tette hozz\u00e1, \u00e9s az a k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, hogy ez nem csak a szarvasra igaz.<\/p>\n\n\n\n

A kisl\u00e1ny \u00fcnnep\u00e9lyesen b\u00f3lintott, mintha esk\u00fct tenne, majd a figur\u00e1t a k\u00f6penye legbels\u0151 zseb\u00e9be cs\u00fasztatta, a sz\u00edve f\u00f6l\u00e9. Azt\u00e1n ugyanolyan hangtalanul, ahogy j\u00f6tt, els\u00e9t\u00e1lt a forgatagban.<\/p>\n\n\n\n

*<\/p>\n\n\n\n

Ahogy a d\u00e9lut\u00e1n lassan est\u00e9be fordult, \u00e9s felvillantak az els\u0151 l\u00e1mp\u00e1sok, a piac is lassan kezdett ki\u00fcr\u00fclni. Riena \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, \u0151 is bez\u00e1r m\u00e1ra: gondosan visszacsomagolta a megmaradt \u00e1rut a zs\u00e1kj\u00e1ba, mindegyiket egy puha rongyba tekerve, azt\u00e1n a mark\u00e1ban megr\u00e1zta \u00e9s sz\u00e1molgatni kezdte a nap kereset\u00e9t. Nem volt egy hatalmas vagyon, de j\u00f3val t\u00f6bb, mint amennyivel reggel indult. Miut\u00e1n eltette a p\u00e9nzt, a gyomra hangos korg\u00e1ssal eml\u00e9keztette r\u00e1, mi\u00f3ta nem evett rendesen. A s\u00fclt h\u00fas \u00e9s a forralt bor illata \u00e9rkez\u00e9se \u00f3ta k\u00eds\u00e9rtette; ez\u00fattal, az \u00e9rm\u00e9kkel a mark\u00e1ban, v\u00e9gre engedhetett a h\u00edv\u00e1s\u00e1nak. A legk\u00f6zelebbi b\u00f3d\u00e9n\u00e1l vett egy mar\u00e9k s\u00fclt geszteny\u00e9t meg egy ny\u00e1rson pir\u00edtott, zs\u00edros halat, \u00e9s menet k\u00f6zben falni kezdte, alig figyelve r\u00e1, merre viszi a l\u00e1ba.<\/p>\n\n\n\n

A t\u00f6meg \u00fagy sodorta mag\u00e1val, mint foly\u00f3 az \u00e1gat. Mire felocs\u00fadott, m\u00e1r Telev\u00e9ly f\u0151t\u00e9r\u00e9nek s\u0171r\u0171j\u00e9ben \u00e1llt; el\u00f6l valahol egy k\u00fcrt sz\u00f3lalt meg, m\u00e9ly, elny\u00fajtott hangon, \u00e9s a moraj v\u00e1rakoz\u00f3 csendd\u00e9 higgadt. Riena nem is sz\u00e1nd\u00e9kozott idej\u00f6nni \u2013 egyszer\u0171en ide hozta a l\u00e1ba meg a t\u00f6meg. A t\u00e9r k\u00f6zep\u00e9n k\u00e9k-feh\u00e9r z\u00e1szl\u00f3s emelv\u00e9ny magasodott \u2013 ekkor konstat\u00e1lta, hogy \u00e9pp a fesztiv\u00e1l megnyit\u00f3 cerem\u00f3ni\u00e1j\u00e1ba cs\u00f6ppent bele. Esz\u00e9be jutott, amit Bren mondott: a megnyit\u00f3ra a helytart\u00f3k is elj\u00f6nnek \u2013 mind a h\u00e1rman. \u00c9s b\u00e1r tudta, hogy okosabb volna azonnal tov\u00e1bb\u00e1llnia, valami m\u00e9gis ott tartotta: k\u00edv\u00e1ncsi lett. Eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben arctalan hatalmass\u00e1gok d\u00f6nt\u00f6ttek a feje f\u00f6l\u00f6tt; most n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9snyire l\u00e1thatta volna \u0151ket, h\u00fas-v\u00e9r val\u00f3jukban.<\/p>\n\n\n\n

A fejek f\u00f6l\u00f6tt a p\u00f3dium fel\u00e9 n\u00e9zett. Az emelv\u00e9nyen, kiss\u00e9 elk\u00fcl\u00f6n\u00fclve a test\u0151r\u00f6k sor\u00e1t\u00f3l, n\u00e9h\u00e1ny alak \u00e1llt, \u00e9s Riena azonnal tudta, hogy csak \u0151k lehetnek a helytart\u00f3k. El\u00f6l egy n\u0151 \u00e1llt \u2013 magas, mozdulatlan, ez\u00fcstsz\u00fcrk\u00e9be \u00f6lt\u00f6zve; h\u0171v\u00f6s arc\u00e1t vil\u00e1gossz\u0151ke haj keretezte, tekintete \u00e9rzelemmentesen p\u00e1szt\u00e1zta a t\u00f6meget. Mellette egy j\u00f3 ki\u00e1ll\u00e1s\u00fa, negyvenes \u00e9veiben j\u00e1r\u00f3 f\u00e9rfi \u00e1llt, gesztenyebarna haj\u00e1t hossz\u00fa fonatba fogva; meleg tekintete f\u00fcrg\u00e9n \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gosan j\u00e1rt a t\u00f6megen, mintha nem a cerem\u00f3ni\u00e1t, hanem magukat az embereket figyeln\u00e9, \u00e9s az eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00e9b\u0151l olyan kedvess\u00e9g \u00e1radt, amely \u00e9les ellent\u00e9tben \u00e1llt a n\u0151 z\u00e1rk\u00f3zotts\u00e1g\u00e1val. Kett\u0151 a h\u00e1romb\u00f3l, gondolta Riena, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl a harmadikat kezdte keresni. A tekintete azonban \u2013 legnagyobb d\u00f6bbenet\u00e9re \u2013 valaki m\u00e1son akadt meg: a p\u00f3dium t\u00falv\u00e9g\u00e9n megpillantotta a d\u00edszes k\u00f6peny\u0171 kisl\u00e1nyt, akinek d\u00e9lut\u00e1n eladta a szarvas figur\u00e1t. A gyermek apr\u00f3n \u00e9s t\u00f6r\u00e9kenyen \u00e1llt, f\u00e9lig elveszve a feln\u0151ttek \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u2013 \u00e9s nem egyed\u00fcl. Egy magas f\u00e9rfi \u00e1llt mellette, olyan testtart\u00e1ssal, ami egy kifesz\u00edtett \u00edjra eml\u00e9keztette Rien\u00e1t. Fekete haja s\u00f6t\u00e9ten olvadt bele a lesz\u00e1ll\u00f3 est\u00e9be, csak a k\u00f6zeli f\u00e1kly\u00e1k f\u00e9nye vetett r\u00e1 n\u00e9ha egy-egy aranysz\u00edn\u0171 csillan\u00e1st. Az arca szigor\u00fa volt \u00e9s szoborszer\u0171en szab\u00e1lyos, minden von\u00e1sa pontos, mintha egy \u00e9rm\u00e9be vert\u00e9k volna arc\u00e1nak m\u00e1s\u00e1t. Nem tapsolt, nem besz\u00e9lgetett, \u00fcgyet sem vetett a sz\u00f3nokra; csak \u00e1llt, \u00e9s lass\u00fa, m\u00f3dszeres tekintettel p\u00e1szt\u00e1zta a t\u00f6meget, mint aki megszok\u00e1sb\u00f3l m\u00e9ri fel a k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte hull\u00e1mz\u00f3 sokas\u00e1got \u2013 arcr\u00f3l arcra haladt, mintha b\u00e1rmelyik pillanatban baj t\u00e1madhatna, \u00e9s neki j\u00f3val el\u0151re fel kell r\u00e1 k\u00e9sz\u00fclnie. A harmadik helytart\u00f3 \u2013 futott \u00e1t Rien\u00e1n. \u00c9s ahogy a tekintete a f\u00e9rfir\u00f3l a kisl\u00e1nyra, majd a kisl\u00e1nyr\u00f3l visszasiklott a f\u00e9rfira, lassan \u00f6ssze\u00e1llt benne a k\u00e9p. Ugyanaz a tart\u00e1s, ugyanaz a komolys\u00e1g \u00fclt a gyermek von\u00e1sain is, csak l\u00e1gyabban, kicsiben. A kisl\u00e1ny, aki a szarvast vette \u00e9s a szigor\u00fa b\u00e1tyj\u00e1t emlegette. Rien\u00e1nak \u00f6sszeszorult a gyomra, ahogy meg\u00e9rtette, kir\u0151l besz\u00e9lt akkor a gyermek: a szigor\u00fa b\u00e1ty ott \u00e1llt szemben a p\u00f3diumon \u2013 \u0151 volt a harmadik helytart\u00f3. A j\u00e9gszarvasa pedig ebben a pillanatban egy helytart\u00f3 h\u00fag\u00e1nak a zseb\u00e9ben lapult.<\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/figure>\n\n\n\n

Riena tudta, hogy most kellene a legink\u00e1bb elt\u0171nnie \u2013 lehajtott fejjel belevesznie a t\u00f6megbe, ahogy Bren a lelk\u00e9re k\u00f6t\u00f6tte. Egy helytart\u00f3 h\u00fag\u00e1nak eladni valamit \u00e9pp el\u00e9g kock\u00e1zatos volt; egy helytart\u00f3 figyelm\u00e9t mag\u00e1ra vonni m\u00e9g ann\u00e1l is ezerszer rosszabb. M\u00e9gsem mozdult. F\u00f6ldbegy\u00f6kerezett l\u00e1bakkal \u00e1llt, \u00e9s n\u00e9zte a f\u00e9rfit, ahogy az lassan v\u00e9gigp\u00e1szt\u00e1zza a teret \u2013 \u00e9s a tekintete m\u00e1sodpercr\u0151l m\u00e1sodpercre k\u00f6zelebb \u00e9rt hozz\u00e1. Mikor a pillant\u00e1sa el\u00e9rt Rien\u00e1ig, meg\u00e1llt. \u00c1t a t\u00f6meg zaj\u00e1n, a lobog\u00f3kon \u00e9s a f\u00fcst\u00f6n, egyetlen sz\u00edvdobban\u00e1sra \u00f6sszekapcsol\u00f3dott a tekintet\u00fck. Rien\u00e1nak elakadt a l\u00e9legzete. Bren szavai villantak \u00e1t rajta \u2013 \u201eMaradj csendben, ne h\u00edvd fel magadra a figyelmet!\u201d \u2013, \u0151 pedig most m\u00e9gis ott \u00e1llt, egy idegen szem\u00e9nek keresztt\u00fcz\u00e9ben, aki eg\u00e9szen bizonyosan a helytart\u00f3k egyike volt.<\/p>\n\n\n\n

A f\u00e9rfi arc\u00e1n egy pillanatra mintha \u00e1tfutott volna valami. Nem felismer\u00e9s \u2013 hiszen sosem l\u00e1tt\u00e1k m\u00e9g egym\u00e1st \u2013, hanem ink\u00e1bb \u00fagy viselkedett, mint akit egy z\u00e1rt szob\u00e1ban v\u00e1ratlanul meg\u00e9rint a huzat. A szeme \u00f6sszesz\u0171k\u00fclt, a tekintete v\u00e9gigszaladt a Riena mellett tolong\u00f3 arcokon, mintha egy hangot pr\u00f3b\u00e1lna bem\u00e9rni, amelyet rajta k\u00edv\u00fcl senki sem hall. A fiatal \u00e1rus \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen a kend\u0151j\u00e9hez emelte volna a kez\u00e9t, de nem mert megmozdulni.<\/p>\n\n\n\n

V\u00e9g\u00fcl a kisl\u00e1ny mentette meg, aki a b\u00e1tyja kab\u00e1tja sz\u00e9l\u00e9be kapaszkodva mondott neki valamit. A f\u00e9rfi tekintete megt\u00f6rt, a h\u00fag\u00e1ra rebbent. A helytart\u00f3 alig l\u00e1that\u00f3an biccentett, de a von\u00e1sai nem l\u00e1gyultak meg.<\/p>\n\n\n\n

Riena k\u00e9nyszer\u00edtette mag\u00e1t, hogy elforduljon. Lehajtotta a fej\u00e9t, m\u00e9lyebbre h\u00fazta a kend\u0151t a homlok\u00e1n, \u00e9s hagyta, hogy a t\u00f6meg elsodorja a p\u00f3diumt\u00f3l. \u00c9s b\u00e1r meg nem tudta volna mondani, mi\u00e9rt, de az a nyugtalan\u00edt\u00f3 \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt, hogy valami l\u00e1thatatlan sz\u00e1l fesz\u00fclt meg \u00e9pp az im\u00e9nt a harmadik helytart\u00f3 \u00e9s a tulajdon sorsa k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A f\u00e9rfi nem akkor lett igaz\u00e1n vesz\u00e9lyes, amikor k\u00e9ssel t\u00e1madt r\u00e1juk, hanem amikor \u00e9letben maradt. Ezt Riena akkor \u00e9rtette meg, amikor Bren m\u00e1r a harmadik csom\u00f3t h\u00fazta szorosra az idegen csukl\u00f3j\u00e1n. Mozdulatai gyorsak voltak, pontosak, csendesek. Nem k\u00e1romkodott. Nem tr\u00e9f\u00e1lkozott. M\u00e9g T\u00fcsk\u00e9hez sem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem, pedig a farkas v\u00e9gig ott \u00e1llt mellette, lehajtott fejjel, vicsorg\u00f3 pof\u00e1val, \u00e9s \u00fagy figyelte az eszm\u00e9letlen f\u00e9rfit,\u2026<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":114,"comment_status":"open","ping_status":"closed","template":"","categories":[],"tags":[],"fcn_genre":[],"fcn_fandom":[],"fcn_character":[],"fcn_content_warning":[],"class_list":["post-113","fcn_chapter","type-fcn_chapter","status-publish","has-post-thumbnail","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_chapter\/113","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_chapter"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/types\/fcn_chapter"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=113"}],"version-history":[{"count":6,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_chapter\/113\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":143,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_chapter\/113\/revisions\/143"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media\/114"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=113"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=113"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=113"},{"taxonomy":"fcn_genre","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_genre?post=113"},{"taxonomy":"fcn_fandom","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_fandom?post=113"},{"taxonomy":"fcn_character","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_character?post=113"},{"taxonomy":"fcn_content_warning","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.romantikusfantasy.hu\/index.php\/wp-json\/wp\/v2\/fcn_content_warning?post=113"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}